Mesemalom

Abban az évben valahogy különösen nagy volt a hideg. Még Lappföldön is zordabb volt az idő, mint ahogy azt a vidék lakói megszokták. Így esett, hogy azon a télen a rendetlen nyulak a szokásosnál is hamarabb kucorodtak be Mikulás Apó házába. Szorgalmasan rágták a répát és a karalábét, amit Mikulás Apó külön nekik gyűjtögetett. A háza mellett felásott és bevetett egy újabb parcellát, hogy megtermelje a nyulak ropogtatni valóját. Jól tudta, hogy ha nem így tesz, úgy a háznép a télire eltett zöldségekre keresztet vethet, mindent felfal a torkos nyúlnép.
Odakinn hosszú jégcsapok lógtak le az ereszekről, a fagy, akár egy haramia, a bejárati ajtó alatt készült bebújni.
- Csuszpájz! Kampec! - vezényelt krampuszainak a Télapó. - Hozzatok még több fát! Hamarosan neki kell látnunk az ajándékok csomagolásának. Ha nem fűtünk be alaposan, ebben a hidegben elgémberedik a kezünk.
Mikulás Apó betért a nagyszobába, ahol az egyik asztalon már nagy tornyokban álltak az ajándékok, s csak a csomagolás volt hátra. A cserépkályha langyosan dorombolt. Valamennyi rendetlen nyúl körülötte hevert.
- Ej, látom, hogy ti is csak a bundácskátokat melegítitek, nincs ínyetekre se a hóban ugrándozás, se a csomagolás!
A rendetlen nyulak csöndben bólogattak.
- Nem vagyunk mi sarki nyulak! - vetette oda Foltika, aki már egyáltalán nem volt olyan szégyenlős, mint amikor először toppant be Mikulás Apó házába. - Ami sok az sok! A nyulak sem bírják ilyen nagy hidegben, hiába a csinos, puha bundánk.
- Bárcsak a tűz ropogna úgy, ahogy a répa a fogad alatt! - intett Mikulás Apó a fekete bundás Bizsunak. - Na, rajta pajtikáim, vár bennünket a csomagolás. Segítetek nekem és a krampuszoknak?
A rendetlen nyulak feltápászkodtak, és lógó füllel felsorakoztak az ajándéktól roskadozó asztal mellett. Mikulás Apó kiosztotta az ajándéklistákat, s valamennyien csomagolni kezdtek. A két krampusz megrakta a tüzet, így végre jól haladt a munka.
- Csuszpájz! Felnyergelted már a rénszarvasokat?
- Miért éppen én? - nyávogott a krampusz. - Miért nem Kampec vagy valamelyik rendetlen nyúl? Miért nekem kell folyton kimászkálnom ebbe a szörnyű hidegbe?!
Mikulás Apó toppantott.
- A teremburáját! Ennyi nyámnyila, tutyimutyi, fázós, didergős alakot! Majd én megcsinálom! Úgy látszik, nekem kell kézbe vennem a dolgokat, hogy minden rendben legyen. Csak tudnám, minek vetettem be egy egész répaföldet, és miért tartok krampuszokat, ha minden feladat reám vár?!
Azzal Télapó nagy dérrel-dúrral belebújt a kicsit szakadt, kicsit foszlott piros munkáskabátjába, nehogy az ünneplő kabátját összepiszkolja.
Mire a nyulak és a krampuszok végeztek a csomagolással, Mikulás Apó is visszatért. Szemüvegét fehér dér borította, orra paprikapirosan fénylett a hidegtől, bajuszát és szakállát apró jégcsapok borították.
- Brrrr... Ilyen hideget még nem pipáltam! - szaladt Télapó a cserépkályhához, és szorosan átölelte. - A rénszarvasok egy tapodtat sem hajlandóak menni, ha nem kapnak gyapjú nyakkötőt. Nekik adtam hát mindkét piros sálamat.
Mikulás Apó csüggedten rogyott le a karosszékébe.
- Meg fog venni az isten hidege! Ilyen fogvacogtató idő soha nem volt még Mikulás Apó éjszakáján. Ki tudja, hogy bírom majd a sálam nélkül.... Talán ez lesz az utolsó Télapó ünnep...- pityeredett el, miközben szemüvegét törölgette.
A nyulak elhallgattak. Ki-ki abbahagyta a réparágcsát és az ajándékos zacskók csörgetését. A krampuszok is szótlanul bámulták Mikulás Apót.
- Mit tátjátok itt a szátokat? - emelte fel a hangját Mikulás Apó. - Menjetek, pakoljátok meg a szánt!
A nyulak olyan gyorsan ugráltak ki és be, ahogy csak tudtak, miközben hosszú foguk hangosan vacogott a hidegtől. Bizsu a kályha elé telepedett. Gondolkodni kezdett.
- Megvan! - kiáltotta boldogan. - Mikulás Apó! Nem fogsz megfagyni!
- Mit találtál ki már megint? - nézett rá gyanakvóan az öreg.
- Egyszerű! felveszed a nagykabátod, és mi mindannyian alábújunk. Meglátod, nem fogsz fázni! Megmelegítünk, és ha még így is fáznál, megcsiklandozunk itt-ott! - tette hozzá kajla vigyorral.
Ejj! A csiklandozást rosszul bírom, de legyen! - nevetett a Télapó. - Hát a krampuszok?
- A krampuszokat itthon hagyjuk - felelte határozottan Bizsu. - Az a feladatuk, hogy őrizzék a tüzet. És persze az, hogy süssenek nekünk nagy-nagy répatortát, mire hazaérünk!
- Éljen! - kiáltották kórusban a rendetlen nyulak.
Így eset, hogy az a szörnyen hideg tél se fogott ki a Mikuláson, és a gyerekek örülhettek a szebbnél szebb ajándékoknak. Igaz, akad olyan kisfiú és kislány, aki még mindig azon töpreng, hogy kerülhetett a cipőjébe félig megrágott sárgarépa...