Mesemalom

A kert sarkában szerény rózsabokor állt. Nem gondozta senki. Leveleit élősködők cakkozták és púposították szabálytalanra.

Egyetlen virág nőtt rajta abban az évben. A bimbó vörös szirmokat rejtett, de a takarólevelek nem bomlottak ki, a rubint színe éppen csak átsejlett rajtuk.

Egyik nap Gaurinn, a szellőfiú éppen abban a kertben járt. A szomszéd barackfáiról fújta le a hamvas virágszirmokat, de hamar megunta a játékot, és valami újat keresett magának. Gondterhelten járt fel és alá a kertben, a sárga faleveleket összébb fújta, a pirosakat szanaszét szórta.
- Mondd, mit csinálsz te itt? - szólalt meg egy hang Gaurinn mellett.
- Ó, bocsáss meg...- dadogta -, remélem nem zavartalak meg semmiben.
- Nem, dehogy - válaszolta a rózsa. - Csak, tudod, gondolkodtam éppen, amikor jöttél.

A szellőfiú körbelibbent a rózsa körül.
- Én nem gondolkodnék annyit a helyedben! Rossz bőrben vagy, kisvirág! Hívhatlak Virágnak? - kérdezte kedvesen Gaurinn.
- Persze, miért is ne - válaszolta a rózsa.
- Szép kis rózsád lehetne, mondd, miért nem nyitod ki?
- Próbáltam már, de nem megy! Nem vagyok elég erős, tudod. A leveleimen tetvek tanyáznak.
- Rázd le őket! Ez olyan egyszerű!

A rózsa eltöprengett.
- Igen, éppen ezen gondolkodtam, amikor jöttél.
- Na, jó, majd én segítek! Elvégre is szellő lennék. Mától fogva minden nap eljövök hozzád, hogy megtisztítsam a leveleidet!

Így is lett. Gaurinn minden nap bejárt a kertbe, és szorgalmasan dolgozott. Egyesével fújta jó messzire az élősködőket.
- Mondd, te mindenkivel ilyen kedves vagy? - kérdezte a rózsa.
- Nem, nem, én csak azoknak segítek, akik bajban vannak.
- Ó, hát ez igazán szép tőled!

A rózsa eltűnődött.
- És mondd, ki a barátod?
- Te vagy a barátom, Virág!

A rózsa minden nap várta Gaurinnt, és ő minden nap eljött. Beszélgettek a fákról, az égről, a madarakról, és arról, hogy mennyi fontos feladata akad egy dolgos szellőnek.
- Ugye, a barátom maradsz akkor is, ha már megszabadítottál az élősködőktől?
- Hogy kérdezhetsz ilyet, Virág?! - mondta felháborodva Gaurinn, miközben az almafát nézte.
- Akkor is eljössz, ha lehullik a hó, ugye?

Gaurinn erre a kérdésre már nem válaszolt. Nagyon sok dolga volt aznap. Észrevett egy elhanyagolt azálea bokrot az egyik közeli utcában.

A tetveknek lassanként elegük lett az állandó tisztogatásból. Sértődötten összecsomagoltak, és átköltöztek a szomszéd lugasára. A rózsa levelei újra sötétzöldek lettek. Alig várta, hogy megmutassa élettől duzzadó, kecses ágait a szellőfiúnak. De az nem jött. Sem aznap, sem másnap.

Harmadnap szórakozottan berepült a kerítésen. Hátrahőkölt, amikor a rózsát meglátta.
- Mi történt? Hova tűntek a tetvek? - kérdezte gondterhelten.
- Huss, elmentek maguktól. De mondd csak, miért nem jöttél? Nagyon vártalak! És miért vagy ilyen rosszkedvű? Nekem mindent elmondhatsz, hiszen a barátom vagy.

A szellőfiú izgatottan járkált fel és alá a kertben.
- Mennem kell, Virág!
- Mi ütött beléd? Nem hagyhatsz itt! A barátom vagy! - kiáltott a rózsa.
- Tudod, annyi dolgom van, és a te leveleid már gyönyörűek. Mindenki téged fog csodálni!

A szellőfiú hátat fordított, és rohant, rohant a kerteken át. Mögötte kavargott az avar, és zúgva hömpölygött utána nagy testvére, az északi szél.

A nyár véget ért. A tépett azálea bokor éppen virágzott, amikor Gaurinn odébbállt. Dolga volt. Ki kellett fésülnie a szomorúfűz leveleit, és fellocsolni a sápadt kankalint.

Egyik nap hogy, hogy nem, a kert felé repült, ahol a rózsabokor állt. Besurrant a kerítésrácson, és óvatosan közeledett az ismerős szeglet felé.

Hátrahőkölt, amikor észrevette, hogy a rózsának hűlt helye.
- Hol van a barátom? - kiáltotta elkeseredetten.

Az ágon egy vörösbegy ugrált. Érdeklődve nézte a szellőfiút.
- Kire gondolsz? Adeinszre?
- Virágnak hívtam...
- Adeinsz volt az igazi neve. Mindenki tudta, aki ismerte, csak te nem. Mondd, te vagy az a szellőfiú, aki elhagyta őt?

Gaurinn elfordult, hogy a vörösbegy ne nézhessen az arcába.
- Mi történt vele, mondd?
- Hát, én sem tudok túl sokat - csicseregte a madár. - Az egyik nap jött egy nagy, sárga kerti gép, és gyökerestül kiszedte a földből. A munkások azt mondták, ez a legszebb rózsa, ő lesz a titkos kert dísze. Amikor elszállították, Adeinsz már akkorára nőtt, hogy ágai kihajoltak a kerítésen. Ezer és ezer rubint színű virágot növesztett. Istenem, ha láttad volna, milyen gyönyörű volt...

A vörösbegy apró szemét elhomályosította egy könnycsepp. Mire újra körbe tudott nézni, a szellőfiú már nem volt sehol.