Mesemalom

Az okarina.info közösségi oldalon meghirdetett, „Mondj egy mesét, és nyerj vele egy okarínát!" meseíró verseny díja nyár végére beérett, és elkészült a várva várt film! Fogadjátok szeretettel “A tündérek kincse” című Sarkadi Ágnes meséből készült videót, és olvassátok el a mesét!

Álmos vasárnap délután volt. Olivér, a lógó fülű blöki jobb szemhéját felhúzva, figyelmesen nézett a magasba. Nubu, az egyszarvú vitorlázott a kert felett. Olivér felállt, és bal fülével integetve jelzett, hogy nincs a közelben ember, nyugodtan leszállhat.

Az unikornis a szilvafa mellett landolt. Szépen fésült sörényét komoran megrázta, és így szólt.

- Segítened kell, Olivér! Rendkívüli megbízatással jövök. Valaha ebben a kertben rejtették el a tündérek azt a különleges hangszert, ami nélkül nem kezdődhet meg az évezred tündebálja.
- A sárga foltos kutyák híresen jól kaparnak! - vakkantott büszkén Olivér. - Aranka néni is megérti majd, hogy ebben a helyzetben erre van szükség.
- Én ebben nem lennék olyan biztos! - vágott közbe Ramón, a malac, aki a kert elülső részébe épített disznóól léckerítésén keresztül leskelődött. - Én is turkáltam pár ízléses lyukat az akol földjébe a minap, és mi volt a hála? Na, mi? Aranka néni megkergetett a moslékos lapáttal... Ezen a telken nem értékelik a művészetet - dohogott Ramón, de már senki nem figyelt oda rá.

Olivér szagolt, és kapart, és szagolt, és kapart. Éppen a tizedik lyuknál tartott, amikor valaki ráförmedt.
- Ki meri megzavarni a délutáni szunyókálásomat? - cincogta harciasan Kálmán, a szürke egér. Elülső mancsait sértődötten fonta össze termetes pocokja, akarom mondani pocakja előtt.

- Elnézést, nem akartalak felébreszteni, nem volt szándékos - mormogta Olivér. - Egy titkos kincset keresünk errefelé. - Mondd, nem tudnál segíteni?

Kálmán hosszan gondolkodott.
- Van egy ötletem! - kiáltotta. - Van egy járatom a kajszibarackfa mellett, és ott láttam valami egészen érdekes dolgot.
- Mutasd! Hol? - kiáltotta izgatottan Nubu.
- Rendben, megmutatom, de csak ha unikornis háton mehetek odáig!

Olivér halkan morgott, de Nubu engedékenyen behajlította mellső lábait, hogy Kálmán felmásszon a hátára. Nem ment egyszerűen, a kisegér a sörénybe kapaszkodott, hogy feljusson.

- Megfelel a földön, vagy repüljek? - kérdezte Nubu.
- A földön, ha kérhetem. Tériszonyom van, ugyanis. - cincogta megilletődve a kisegér. - Itt, itt! Ez az a fa!

Olivér tétovázás nélkül kaparni kezdett ott, ahol Kálmán mutatta. A földből előkerült egy puha rongydarab.
- Ez olyan, mint egy kéz! Mint Aranka néni keze! - mondta csodálkozva Olivér, és óvatosan a fogai közé vette a kincset.
- Próbáljuk ki, hogy szól! - mondta lelkesen Nubu. - Fújj bele, Olivér!

A kutya megpróbált hangot kicsikarni a különös tárgyból. Fújta, fújta, ahogy csak bírta, de az nem szólalt meg.

- Ez Aranka néni régi kesztyűje! - visította a lécek mögül Ramón. - Nem hangszer!
- Ó, de kár! - szomorkodott Nubu. - Most mit csináljunk? Mégsem túrhatjuk fel az egész kertet!
- Nem is kell! - csicseregte egy aprócska kakukkocska, aki a nyárfa tetejéről figyelt. - Nézzétek meg, mi van ennek a fának az odújában! Egészen biztosan egy hangszer! Én hallottam a hangját, amikor a szellő játszott vele. Nagy hatással volt rám. Akkor hagytam abba a kakukkolást.

Abu, a kakukk az odúhoz reppent. Az üreg egészen alacsonyan volt. Nubu a fa elé állt, Kálmán felmászott a fejére, és Abu segítségével óvatosan kihúzta a fényes tárgyat.
- Milyen gyönyörű! - ámuldozott Ramón.
- Igen! Éppen ilyennek képzeltem! - lelkesedett Nubu. - Olyan, mint egy titokzatos kagyló.

Idoll, a százéves teknős, aki kéthete megszökött Aranka nénitől, egy tök levele alatt hűsölt, és érdeklődve figyelte az eseményeket.
- Ez az okarína - mondta, és boldog mosollyal lehunyta a szemét.

Egy játékos szellő szökkent arra, és jókedvében megszólaltatta a hangszert.
- Szebben szól, mint a fuvola. Nem kétséges, hogy ez a tündérek hangszere! - kiáltotta Nubu.

Óvatosan fogai közé vette a kincset, és felemelkedett a levegőbe. Az állatok tátott szájjal bámultak utána.