Mesemalom

Rumli magasra tartja a fejét. Rám néz. Mintha nem tudná, hogy félek az óriásoktól. Valójában még Robcsitól is félek, mert olyan verekedős-fajta. Hát még egy óriás! Az nem csak verekszik, hanem tör-zúz!

A tündérek a vállamra akasztanak egy jókora tarisznyát, teli kőkemény hamuban sült pogácsával. Anyáé sokkal puhább, talán azért, mert ő az új sütőben készíti. Mindenki engem néz. Rumli a térdemet bökdösi. Hősködni kell, nincs mese. Rozi vár!

Elindulok, Rumli szorgalmasan kapkodja mellettem rövid lábait. Gyorsan keresztülvágunk a kerekerdőn, és megpillantom a kopár hegy tetején magasló, hatalmas várat. Szerencsére megmászni nem kell, hosszú lépcső visz fel a tetejéig. Rumli felkérezkedik az ölembe.

Lassan felérünk a lépcsősor tetejére, ahol egy hatalmas kősárkány tanyázik. Libabőrös vagyok, pedig nincs is hideg. A várfal mögött magas kőépület áll, teteje kőcsipkével cicomázva. Felette magaslik a vörös torony, melynek négy sarkához mintha kihegyezett ceruzákat ragasztottak volna bástya helyett. A tornyon egyetlen ablak van... Kinyílik! Igen! Valaki ott áll, és engem figyel!

- Marci! - kiáltja a valaki.

A hang Rozi hangjára emlékeztet.

- Ki van ott? - kérdem.
- Én! Rozi, a királylány. Az óriás elrabolt apám és anyám mellől a királyi palotából, és egyenesen idehurcolt. Azt kívánja, hogy neki engedelmeskedjem!
- Kínoz is? - kérdem félve.
- Igen! - hüppögi a királylány. - Minden áldott nap mosogatásra kényszerít! Kérlek, szabadíts ki innen!

Milyen szépen mondja. Nekem így még lány nem könyörgött.

- És hol van most az az óriás? - kérdem.
- Alszik! - suttogja. - Most fejezte be az ebédjét, utána mindig szundít egyet!
- Nem alszik! - szólal meg egy mennydörgő hang. - Megy, és miszlikbe aprít egy királyfit!

Itt valami félreértés van, egészen biztos. Én nem vagyok királyfi, és egyáltalán nem vágyom arra, hogy miszlikbe aprítsanak. Elég kicsi vagyok már így is! Rumli hegyes fogaival belekapaszkodik a nadrágom szárába, és a fal felé húz. Igaza van. Legjobb lesz elbújni.

- Hol vagy?! - harsogja az óriás.

Óvatosan kilesek a fal mögül. Az óriás a fejét kapkodja, fénylik a kopasz fejbúbja. Gyúrós lehet, mint Gyula bácsi, a másik szomszédunk. Csak úgy feszülnek az izmok a bőrköténye alatt.

- Gyere elő, küzdjünk meg! - harsogja. - Harcoljunk, mint férfi a férfival!

Oldalán kulcs lóg. Valahogy meg kellene szerezni... Gyere Rumli, egy életem, egy halálom! Az óriás jobbra-balra forgatja a fejét, lefelé szerencsére nem néz. Nesztelenül odalopakodom, leakasztom a kulcsot az oldaláról, és rohanok fel egyenesen a toronyba. Rumli utánam. Ha szerencsém van, az óriás semmit nem vett észre.

Odabenn a palotában amerre csak nézek, minden csupasz kő, még az ágya is, csak állatbőröket dobott rá. Lerágott cupák gőzölög a kőasztalon, nagyobb, mint én vagyok. Gyerünk! Ki tudja, mikor veszi észre, hogy elcsentem a kulcsot?

- A kulcsom! A királylányom! - hallom az ordítást és a hatalmas lábak csattogását. - Nem jársz túl az eszemen, királyfi! Elkaplak! Rozi az enyém és senki másé!

Azt már nem! Gyerünk! Már csak két lépcső, és ott a bezárt ajtó. Ha lábujjhegyre állok, felérem a kulcslyukat. Igen! Hallom, ahogy az óriás felfelé rohan a kőlépcsőn. Sikerült! Ez az, kattan a zár!

- Megmentőm! - alél karomba a királylány.

Pontosan úgy néz ki, mint az én Rozim, csak neki fodros, királylányos ruhája van. De hogy mentsem meg ájultan?! Az óriás mindjárt itt van, hallom, ahogy közelít... Ez az! Kőzápor a hamuban sült pogácsával!

- Ojojoj! - jajgat az órás, és kezét védekezve az arca elé kapja. - Kivered a fogaimat...

Ajaj... Ez jó volt, de lassan elfogy a pogácsa. Ez az utolsó... Bárcsak tudnám, mihez kezdjek egy ájult királylánnyal meg egy plüsskutyával.

- Gyerünk haza! - kiáltja Rumli.

Milyen igaza van! Rumlit az ölembe kapom, Rozi mellé kuporodom, tenyerembe kapom a kezét, és becsukom a szemem.

Rozi hangját hallom.

- Marci!
- Mi az, miért kiabálsz?
- Te elaludtál? Oda se figyelsz arra, amit mondok...
- Ne haragudj! Elmondanád újra?
- Azt mondtam, hogy nem lehetsz várúr, mert a várurak túlságosan magasak. Te pedig nem vagy az. De... lehetnél esetleg királyfi. Ha akarod, én szívesen játszom veled királylányosat!

Nahát! Most Rozi pirult el.

- Akarom! - hadarom. - Szívesen leszek királyfi. Persze csak akkor, ha te leszel a királylány.