Mesemalom

Illusztrációk a hallgatott meserészekből

László, a bátor üregi nyúl

A napsütötte domboldal egyik poros ösvényén, egy fülledt, nyári délutánon vidáman ugrándozott László, az üregi nyúl. Szürkésbarna bundáján megcsillant a napsugár. Bajszát kackiásan felfelé pörgette egy arra tévedt, kíváncsi nyári szellő.

Füsti

A pályaudvar rejtett szögletének vakvágányán, savanyú ecetfák és szúrós akácfák tövében egy elhagyatott, piros mozdony álldogált, mögötte egyetlen kocsija. Senki nem nézett felé, a vasúttársaság már rég elfeledkezett róla.

Varázsliget

Az építőkockák hangos csörömpöléssel hullottak alá. - Unom! – feküdt a hátára Milán. – Itthon semmit nem lehet csinálni!

Gerlemese

A gerlefiú kíváncsian oldalra hajtotta a fejét. Alatta még remegett a villanyvezeték.

Nárciszok

A tavaszi nap sugarai lágyan simogatták a kiskertet. A mandulafa levelekről álmodott, szélben ringatózó, kunkorodó orrú csónakokról. Irigykedve nézett le a domboldalról a tóra, ahol a vitorlásokat most kezdték vízre bocsátani. Az utcán csend csücsült, a hétvégi házakon még lakat lógott, de a villanyoszlop tetején már fészket rakott a gólya

Zsombi és a tavasztündér

Zsombi, a csíkos kismalac reszketve kuporgott testvérkéi közt. - Anya! Ujujujujujj! Fázom anyucikám! – bökdöste meg édesanyja lecsüngő pocakját.

A szeretet karácsonyfája

A régi parasztház kamrájában azon az estén is összegyűltek az állatok. Hold Apó serényen mutatta nekik az utat a sötét éjszakában.

A rózsák királynője

A tavaszköszöntő virágok rég elhervadtak Klotild néni virágoskertjében, már csak zöld leveleik élvezték a nyári nap bizsergető melegét. A bazsarózsa nemrég még rózsaszínben pompázó, száraz kontya barnán bólogatott, amikor Szélúrfi elsuhant felette.

Luca és Laci egerésznek (1.)

Eljött az este. A csillagok ma is szorgalmasan dolgoztak, gyorsan pihenni küldték a napot, és aranytól csillogó fekete bársonnyal húzták körbe a sápadt égboltot. A Hold is félretette lustaságát. Előkapta sarlóját, büszkén felemelte, hogy magasan tündököljön az éj fekete tengere felett.

Luca, Laci és a nagyon bátor nyúl

A macska testvérpár a kert végében hevert, az elszáradt falevelek gondosan összegyűjtött kupacain süttették a hasukat. - Áldás a napsütés novemberben! – ásított Laci. – Nagyon élvezem ezt a finom időt! - Én is! Én is! – gömbölyödött sóskiflivé Luca. – Még az undok köd is felszállt!

Luca, Laci és a lepottyant csillag

Luca cica a kisszoba ablakában ült. Kíváncsian hallgatta a falevelek izgatott zizegését a nyirkos, novemberi éjszakában. Szélúrfi ma alaposan felkavarta a környéket, és még mindig nem csitult le harci kedve, sőt, mintha még dühödtebben támadta volna a szomorú, kopaszodó fákat.

Karácsonyi mese - Habzsi

Fagyos napok köszöntöttek a kertre. Cirmi nehezen vette rá magát, hogy kisurranjon délutáni sétájára, és még a megszokottnál hamarabb tért vissza a házba. Brrr, rázta meg hidegtől megmerevedett lábacskáit, és letelepedett a kandalló előtti süppedős szőnyegre. Megbűvölten nézte, ahogy a tűz gyermekei vidáman járják pattogós táncukat.

Sapka Karácsonya

Az apró széncinege búsan kémlelte a mezőt. Régi barátai, a hajlós fűszálak ellenségesen meresztették felé fehér dárdáikat. December volt, a hideg meghódította már a tájat, s most diadalmasan nézett körül a fehér csatatéren.

Az óceánjáró

Vajon ki emlékszik az első óceánjáró történetére? Ezt a mesét a Pszüntosz tenger türkiz habjai közt élő kardhalaktól tanultam.

Levél a Jézuskának

Oszvald, a hóember körülnézett birodalmában. A hó vastag köntösben telepedett a kertre, Szélúrfi óvatosan hintáztatta a fák ágain lógó jégcsapokat.

A sellőlány

A sötétkék tengeren aprócska sziget állt. Az utazók Fortika néven emlegették, és azt gondolták, hogy lakatlan. Pedig volt gazdája, Szelva, az aranyhajú tündérpalánta egyedül élt rajta. Tündérmama három hónapja pottyantotta le a mákgubót, amiből Szelva amúgy tündér-módra kipattant.

Karácsonyi mese

A patakból, ami az iskola mellett sietett el, kicsiny erecske látszott, szabálytalanul, girbe-gurba vonal mentén bontva ketté a törékeny jégpáncélt. A patak állandó vendégei, a vadkacsacsaládok le-föl járkálva, hápogva talpaltak a parton, csodálkozva szemlélve, hogy kedvenc uszodájuk befagyott.

Dini

A dombos vidéken parányi területre húzódott össze a valaha oly hatalmas erdő. Mindent elfoglaltak az új házak, és a hozzájuk kapcsolódó kertek, amiket az emberek füvesítettek, vagy szabályos tujasorokkal telepítettek be. Ahogy a felnőttek mondják, „felkapott” lett a környék. Sokan akartak itt házat építeni.

Gála

Gála sokáig küzdött, hogy áttörje a hótakarót, melynek felszíne vékony jégréteggé szilárdult. Végre kidugta a fejét. Ő volt a legelső abban az évben, aki a kikeletiek nemzetségéből előbújt.

Adeinsz

A kert sarkában szerény rózsabokor állt. Nem gondozta senki. Leveleit élősködők cakkozták és púposították szabálytalanra.

Amarillisz

Alfar völgyében minden tündér tudta, hogy mi a feladata. Egyedül Amarillisz, a piros ruhás tündérlány volt tanácstalan.

Tüskés

Az öreg ház egy keskeny és egy igencsak forgalmas zuglói utca kereszteződésében állt, közel a népszerű játszótérhez.

Anka

A hátsó kertet kidőlt-bedőlt fakerítés zárta körbe, amin nem volt kapu, vagy ha volt is, a magasra nőtt gaz miatt nem lehetett tudni, hogy hol. Felnőtt már rég nem járt erre, csak a gyerekek másztak be néhanapján, akik óvatosan oldalaztak az elvadult pöszméte bokrok között.

Cseresznye Guszti

Egy aprócska cseresznyeszem, Guszti, egy szép, júliusi napon addig icergett-mocorgott, míg végül leesett a fürtről. A testvérkéi hiába kiabáltak utána, rájuk se hederített. Nagy terve volt. Fel akarta fedezni a világot.

Börzsi (1)

A Tátrában, a magas hegy oldalán élt Börzsi, a fiatal barnamedve. Nagyon szeretett a mamájával és két testvérével a hegyoldalakon csatangolni. Csak azt sajnálta, hogy olyan kevés arrafelé a bogyós gyümölcs, amit ő annyira, de annyira szeret.

Börzsi (2)

A Börzsöny szelíd lankái hívogatóan csábították a medvét, és Börzsi hamarosan keresztülvágott az ösvényt szegélyező hatalmas lapuleveleken, hogy becsörtessen az erdőbe. Kíváncsian járta a hegyoldalakat, vigyázott rá, hogy messze elkerülje a kirándulókat.

Születésnapi mese

Egyszer volt, hol nem volt, a Bosnyák téren is túl, a Kerékgyártó utcában, volt egy hatalmas íróasztal, és annak egy óriási fiókja...

Estike

A rozoga ház szabálytalan alakú sziklákkal körbeépített virágágyásában egész nyáron virágzott az estike. A szürkészöld levelek szerényen, szinte láthatatlanul lengedeztek a szélben.

Nes

A tiszta vizű, északi tavak mellett éldegélt a kis lilikek egy csapata, köztük Nes, a legkisebb liba, aki azon a tavaszon utoljára bújt ki a pehelytollakkal bélelt fészekbe rakott tojásokból.

Bendegúz kabátja

Ürge Mama és hat kölyke sok más társával együtt a kopár szántóföldön élt. A csapatot Tocsok, a legtapasztaltabb ürge vigyázta, aki rendszerint felágaskodva kémlelte körbe a vidéket.

Trudi, a kaproncás manó

A szőlőmágocsi réteken túl, ott, ahol az almafák akkorák, mint nálunk a pöszmétebokrok, ott élnek a kaproncás manók. Ha találkoztál már ilyen manóval, akkor emlékezned kell vörös, bozontos hajára, hegyes kis fülére, és tarka nadrágjára.

Nevenincs karácsony

A december jeges széllel köszöntött be. Hiába tépte a fákat, nem talált fogódzót csupasz ágaik között.

Bojtos

Az egész iskolában Petinek volt a legmókásabb sapkája. Nagymamája a maradék fonalakból kötötte. A ferde csíkok úgy tekeregtek rajta körbe-körbe, akár egy színes szerpentin.

Csillagvirág

Az eső azon a tavaszon sűrűn permetezte a kertet. A fű hirtelen sarjadt ki és kapott erőre, és hamarosan sötétzöld takaróval borította be a hideg szelek simogató keze alatt didergő földfelszínt.

Teknősmese

A susogó ligeterdővel szegélyezett holtág tükrét a békalencse világoszöld levelei borították. A vízből kinyúló tuskó tetején Endre, a mocsári teknős szunyókált.

Dönci

A lándzsáslevelű, karcsú fűszálak dideregtek a mezőn. Nem elég a kétnapos esőzés, most még ez is. A föld alól olyan nyomás nehezedett rájuk, hogy az összekapaszkodott gyökerek eleresztették egymást, és utat nyitottak az ismeretlen erőnek.

Torzsás és Morzsás

A virágzó akácfákkal szegélyezett réten, ott, ahol a zsombékokat sűrűn benövi a zsíros fű, két szürke bundás nyuszi éldegélt. A mező minden lakója ismerte őket, és tudta, hogy Torzsásnak a bal, Morzsásnak a jobb füle konyul le.

Piribella és Buglyó

Piribella, az erdei tündér, sosem fogyott ki a munkából. Késő este tért haza a hajlós fűz vékony ágaiból font vesszőkunyhójába, lerogyott a vetett ágyra, aranybarna haja szétterült a virágtakarón, zöld szemét lehunyta és álmodozott.

A nabateusok kincse

Hirtelen jött el az este. A Szik szurdok csupasz sziklái fázósan húzódtak össze az alkonyat hűvösében. Ma este is végigsöpört a szél, a helyi nagyúr.

A kirándulóház kincse

A ház a kirándulóút végén állt. Régen rengeteg turista járt arra. Mire felkaptattak a hegytetőre, alaposan elfáradtak. Jólesett a limonádé, meg a zsíros kenyér lila hagymával. A gyerekek a csatos üdítőért rajongtak.

A rongybaba

Juli, ha tehette, az üres piacon töltötte a szombat délutánokat. Általában más gyerekekkel együtt rugdosta a szemetet, de ma a szél túlságosan hidegen fújta át a placcot, és ő egyedül volt.

Karácsony a vidámparkban

Bencúr, a szürke kisegér besurrant a kerítésen, és óvatosan körbekémlelt a vékony, fehér hótakaróval borított kertben. Szíve hevesen vert. Néhány pillanattal ezelőtt még fejvesztve...

A szárnyas malac

Bóbita, a tündér igencsak jókedvű volt aznap. Táncversenyre hívta a keleti és a nyugati szél, és kifulladásig járták a koppantóst a tavaszi mezőn. Muzsika is volt, a hőscincér dirigálta csápjaival a taktust, a tücskök meg vidáman húzták a talpalávalót.

Muskátlimese

Aliz néni muskátlija egész télen összeaszottan gunnyasztott a pince sötétjében. Most újra az üveges verandán állt a fületlen, piros lábosban.

Dankamese

A tavacska lakóinak délutáni nyugalmát alaposan megzavarta a két veszekedő sirály, akiknek fejét ugyanolyan szerecsenbarna tollak fedték. Mintha csokoládészószba mártóztak volna.

Blokk Blöki

Későn indultak el, éjfél után, amikor a tízemeletes házak minden ablakában kialudt a fény, és az utcai lámpák irigykedve pislogtak a holdra. Kikukucskáltak a legfelső szint lépcsőházi ablakán, és a sötétben óvatosan osontak le a földszintre. Ismertek minden lépcsőfordulót.

Izzi

A zsírszagú kamrában rengeteg lom hevert szanaszéjjel. Az öreg már régen lemondott a rendrakásról. Néha berepült ugyan egy-egy szakadt papírdoboz, de az ezzel járó riadalmat leszámítva az egérnépség háborítatlanul éldegélt.

Pippa

A búzamező aranylóan olvadozott a júliusi nap fényében. A hosszú szálak között kövér pockok, mezei egerek és gondterhelt cincérek szaladgáltak fel és alá.

A tyúkocska

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rozsdaszínű tyúkocska, Kaláris, aki hét másik tyúkocskával, és a sárga-fekete kakassal, Peckessel együtt kapirgált Gyöngyvér anyó baromfiudvarában.

Töki és Pokó

A két csincsilla, Töki és Pokó egy ketrecben éltek. Nappal békésen szuszogtak egymás mellett, de este, amikor a gazda hazaért, megelevenedtek.

A csíkos kígyó

Előmászik a kígyó. Kék, fehér, zöld és piros színű csíkok tekeregnek körbe rajta. Halálos a mérge. Vigyázni kell, nehogy szembeköpjön!

Pemete karácsonya

Kormos elégedetten strázsált a kamra ajtaja előtt. Fekete, téli bundája fénylett az első osztályú macskatáptól. Jutalmul kapta Ella nénitől, amiért kiűzte az egércsaládot a kamrából. Pedig könnyű munka volt, gondolta a kandúr.

A hóember mosolya

Dusi és Matyi izgatottan készülődtek. Sietve tömték magukba a vajas kalácsot, és a kelleténél gyorsabban hörpölték a habos kakaót. - Anya! – kiáltotta izgatottan Matyi. – Kimehetünk az udvarra? Úgy szeretnék hóembert építeni!

Tintinella (1.)

Valahol az Óperencián innen, Messziföldön, élt egy aranyhajú, aprócska királylány, akit Tintinellának hívtak. Messziföldön az épületek üvegből voltak. A mesterek nem ismertek más építőanyagot. Üvegből készült a királyi palota, a minisztériumok, a házak a fővárosban, és a vidéki falvakban.

Asmát, a hajós (1.)

Volt egyszer egy hajós, Asmát. Bátor és nyíltszívű ifjú. Asmát hajója egy napon hatalmas viharba keveredett. Amíg az árbocvitorlával küzdött, egy széllökés lesodorta a magasból, és beleesett a tengerbe. A fékevesztett tajték órákon keresztül sodorta magával.

Tintinella (2.)

Festékország fantasztikus látványt nyújtott. Tintinella lélegzetét visszafojtva bámulta a káprázatos színekben pompázó épületeket. A hajó végre lehorgonyzott. A harcsabajszú kapitány a kikötői hivatalnok gondjaira bízta Tintinellát.

Asmát, a hajós (2.)

Topa bevezette Asmátot egy barlangi terembe, ahol terített asztal várta őket mindenféle finomsággal, a tenger ínyenc csemegéivel. Asmát mesélt. Elmesélte, hogy az öccse becsületes, szorgalmas fiatalember, aki egy hajóács szolgálatában áll.

Luca és Laci egerésznek (2.)

A tetőről leszánkázott cserép helyén tátongó lyukon át csupán egyetlen, kíváncsi fénynyaláb kandikált be a sötét padlásra.