Mesemalom

Illusztrációk a hallgatott meserészekből

Hanka és Hanka

A kis Hanka volt Hanka néni legnagyobb unokája. A nagymama már nehezen mozgott, de azért mindig mosolygott, amikor kisétált a gyerekekkel a játszótérre.

Szombati kirándulás

Szép, napsütéses, nyári reggel volt. Hanka álmosan kóválygott a lakásban.

Aldin király

Aldin király bejárta a Terdon bolygó minden országát, mielőtt fejére került Kalandria koronája. Meg akarta ismerni a népeket, a szokásokat, az ősi legendákat.

Fréza fogságba esik

Legyezőföldre a legrövidebb út a Kalandriai-szoroson keresztül, Logírián át vezetett. Aldin valaha sokat mesélt feleségének a háborúról. Logíria uralkodójáról, Logoszról, aki megtámadta Kalandria földjét, és Híriáról, aki hősiesen megvédte az országot, és felszabadította a bolygót.

A Kolmen fennsíkon

Frézát hiába várták a Szivárvány Palotában. Nem jött haza sem egy hónap, sem egy év múltán. Senki nem tudta, hova tűnt a királynő.

A tippantók

Trunk és Umber országszerte hírül adták Híria döntését. Kalandria népei csendes derűvel vették tudomásul, hogy véget ért a hosszú átmeneti állapot, és a Szivárvány Palotába újra uralkodó költözik. Mit uralkodó! Uralkodók!

Kalandriai nagytanács

Adorit megkérte Trakkot és Rukkot, hogy segítsenek összehívni a nagytanács ülését. Hogy átadja a meghívót, Rukk először a fennsíkra repült, utána a sejemanók közé, az erdőkbe. Trakk Umbert kereste fel kedvenc tópartján.

Logíriai hadurak tanácsa

Arszin dühös volt és tehetetlen. Hozzászokott, hogy mindig mindent megkapott, amire vágyott. Gyermekkorában az áhított játékokat, ifjúkorában a nemes telivéreket, és persze aranyat, szekérderéknyi kincset.

Viharos éjszaka

Adorit és a két tippantó úgy érezte, hogy soha nem ér véget az az éjszaka. A holdat és a csillagokat viharfellegek takarták el. Olyan sötét volt, hogy az orrukig se láttak. Kitartóan meneteltek, dacolva az erős széllel.

Furunk története

Furunk, a kis sejemanó magába roskadva huppant vissza az illatos avarba. Hogy elmesélhesse szomorú történetét, újra felidézte a napot, amikor a logíriai hadsereg megtámadta az országot.

Gorgosz

Arszin egyedül kelt útra. A kígyóhajú, márványarcú boszorkány sziklás birodalmába tartott. Gorgosz valaha a legszebb logíriai nő volt, de gonoszságáért súlyos büntetéssel lakolt.

Külön utakon

Arszin észrevétlenül akart távozni, de a pletyka gyorsabban terjedt a logíriaiak között, mint bármilyen járvány.

Három manó nekivág

Furunk magabiztosan vezette keresztül a kis csapatot a rusafa erdőn. A Kalandriai-szoros irányába a nyugati ösvényen kellett haladniuk.

Arszin nyomában

Rukk olyan izgatott volt, hogy a nap első sugaraira felkapta a fejét. Felrázta a többieket, és kapkodva összepakolt az iszákokba.

Börtön a falakon túl

A góliátmadár hangtalanul vitorlázott a szürkülettel együtt alászálló felhők között. Hatalmas volt, teste mégis szinte beleolvadt a környezetbe.

Arszin Kalandriában

Logíria királyát senki se tartóztatta fel a határon. Őrszemek sem állták útját se az egyik, se a másik oldalon.

Apa és fia

Adorit zavarodottan bámulta a rabot. - Ez lehetetlen – habogta. – Mindenki úgy gondolja, hogy te már nem is… - Ki vagy te? – kérdezte a rab, és gyanakodva méregette a fiatalembert, aki leplezetlen kíváncsisággal bámult be rá.

Cella az alagsorban

Aldin király emlékezetében elevenen élt, amikor egyszer a cellája előtt két őr az alagsori börtönről és annak különleges foglyáról beszélgetett.

Gorgosz meséje

Gorgosz le sem vette távcsövét a szeme elöl, mióta Arszin elindult. Nyomon követte minden lépését. Repeső szívvel figyelte, hogyan mérgezi a szer a kalandriai búzamezőt.

Híria palotájában

Furunk és Trakk lélekszakadva loholtak a Kolmen fennsík felé. Még az útjukba kerülő kalandozókat is kizökkentették nyugalmukból, ami példátlan eseménynek számít Kalandriában.

Újra együtt

Fréza már magához tért az ájulásból. Feje férje ölében pihent. Egyikük sem merte még elhinni, hogy a sors kegyes, és újra együtt lehetnek.

Az aratás

A kalandriai búzamezők aranyosan hullámoztak, ahogy a szellőfiúk óvatosan elsuhantak felettük. A kövér búzaszemek ilyenkor erősen kapaszkodtak, féltek, hogy kipottyannak a kalászok kibontakozó öleléséből.

Kábulat

A frissen csépelt búzaszemek üdén illatoztak a zsákokban. Senki nem sejtette, hogy titkos méreg itatta át a különleges búzafajtát.

Arszin fogságban

Adorit és a királyi pár lassan haladtak a hazafelé vezető úton. Fréza elgyengült az alagsori börtönben, lába alig bírta már a gyaloglást. Pedig Adorit és Aldin nagyon vigyáztak, hogy ne erőltessenek túl nehéz tempót az elgyötört királynőre.

A rejtőzködő gomba spórája

Fréza rezzenéstelen arccal menetelt előre a többiekkel. Friss erő töltötte el. Büszkén nézett szép szál fiára, a zsarnok erőskezű fogvatartójára.

A nagy találkozás

A csalóka délibáb lassanként szertefoszlott Kalandria égszínkék egén. Az emberek, a szibaúrok, a sejemanók és vízpartiak kíváncsian méregették egymást.

Az új búza ünnepe

A négy testvér visszafelé ballagott a határvidékről. Elmélyülten beszélgettek. Adoritot faggatták, a nagy kaland minden részletéről hallani akartak.