Mesék » Kandúrkaland

Kandúrkaland

Tófalvi Macskakandúr

thumb
Cuki, Cuki, Cukikám, egész nap ezt hallgatom. Nem mondom, néha nem árt egy kis kényeztetés. De egy vérbeli kandúrnak, mint amilyen én vagyok, legyen tartása! Tófalvi Macskakandúr. Na, ez már egész másképp hangzik, nem igaz? Mennyivel elegánsabb!

Blans

thumb
Ez a lakótelep kimondhatatlanul egyhangú, és lehangoló egy előkelő angóra származéknak. Ugye, nektek nem kell elmagyaráznom, hogy egy valódi, hófehér bundás, fajtatiszta török angóra összekeverhetetlen a perzsa cicával? Ha valaki ezt nem tudja, kérlek, eszetekbe ne jusson tovább társalogni vele!

Borneó

thumb
Csak azt tudnám, miért tart egy kutató macskát? Tivadar kedves fiú, igazán kellemes, de a rendszerességről elképzelése sincs. Végignéztem egy tévéműsort, ami a macskatartásról szólt. Úgy tettem, mintha szundítanék, pedig nagyon is figyeltem. Rendszeresség! Ez az aranyszabály. Naponta kétszer, ugyanabban az időpontban.

A Kotorékdombon

Közelített a tél. A fáradtságot fakasztó sötétség minden nappal egyre korábban telepedett rá a lakótelepre. Nyári estéken ilyenkor még az utcán sétálgattak az emberek, a szülők elkísérték a gyerekeket a játszótérre, vagy a család kerékpárra szállt, és vidáman kanyarogtak a lakótelep házai között.

Borneó szigetén

thumb
Borneó orrát ismeretlen szagok ingerelték, miközben lopva körbekerítette a félelem. Saját szíve gyorsuló dobogását hallgatta. Mirci valaha sok félelmetes történetet mesélt neki az elvadult kóbormacskák titokzatos táborhelyéről.

Kandúrdolog

thumb
Borneó alig várta az estéket, hogy mielőbb kisurranhasson az esti portyázásokra új barátaival. Még Tivadarnak is feltűnt macskája izgatottsága, ahogy a fekete antennafarok egyre nagyobb sebességgel cirkál fel és alá a két fal között.

Felesleges ábrándozás

thumb
Cuki ezen az estén a megszokottnál hamarabb érkezett a Kotorékdombhoz. Néhány ugrással odafenn termett. Körülnézett. A lakótelep a sötétedést várta. Akár egy rosszul szabályozott égősoron, egyre több ablakban gyúlt világosság: egy a tizediken, egy az ötödiken, egy újabb a földszinten. Addig forgott körbe, míg végül elszédült a világító ablakok játékában.

Eltűnt egy Blans névre hallgató

thumb
Tivadar hazafelé baktatott. Agyában egyre a professzorral folytatott beszélgetés járt. A mikrobák és a fák együttélése… Milyen izgalmas téma, gondolta, és felidézte magában tanára csillogó tekintetét, hullámzó ezüst szakállát, elegáns kézmozdulatait, ahogy a munkahelyi ebéd közben az új kutatásról magyarázott

Egy igazi dandártábornok

thumb
Borneó szaporán szedte a lábát a lakótelep kockaépületei között. A Kotorékdomb felé igyekezett. Rutinosan kerülte ki a pihenőhelyüket keresgélő autókat, és a robogós pizzafutárokat, akik nyomában Gojkó, a lakótelep őshonos kóborkutyája és éhenkórász cimborái rohantak.

Van ott valaki?!

thumb
Tivadar elgondolkodva húzta végig vékony mutatóujját telefonja sima üvegén. Egyre Borneó járt a fejében. Olyan furcsán viselkedik mostanában, töprengett, vajon mi ütött bele?

Köröző nyomozók

thumb
Cuki méltóságteljes léptekkel haladt elöl, Borneó némán követte. - Khm… - köhintett a fekete kandúr. – Tudom, megbeszéltük, hogy te vezeted az akciót, de azért kérdezhetek valamit?

Lányok és mikrobák

thumb
Tivadar megérkezett a parkba. Előző nap ide beszélték meg a találkozót Eleonórával, a Blans névre hallgató, eltűnt cica gazdájával.

Pacsuli

thumb
Cuki és Borneó a következő napon is a Kotorékdomb tetején találkoztak. - Jó estét! – dünnyögte Cuki az orra alatt, amikor a fekete kandúr megjelent.