Mesék » Samu
Samu
Manapság a sárkányok
Samu, a mi külön bejáratú házisárkányunk, úgy született, ahogy sok más gyermekes otthonban is megszületnek a folytatásos mesék. Samu éveken keresztül levakarhatatlan volt. Ha úgy akarta, bejelentés nélkül megjelent és közöttünk lábatlankodott. A spenótfőzelék volt az egyetlen fegyverem, amivel elkergethettük.
Bár Samu nélkül nagyobb biztonságban vannak a zuglói macskák, mégsem szerettem volna, hogy a kislányom gyerekkorával együtt ő is eltűnjön.
Ez az első mese, amit leírtam.
Bár Samu nélkül nagyobb biztonságban vannak a zuglói macskák, mégsem szerettem volna, hogy a kislányom gyerekkorával együtt ő is eltűnjön.
Ez az első mese, amit leírtam.
Előszó
Lakik egy kislány a Kerékgyártó utcában, Bori. Az első találkozásig ő is azt gondolta a sárkányokról, amit mindenki. Hogy egy, három, hét vagy tizenkét fejük van, és hogy tüzet okádnak.
Samunak házasodnia kellene
Samu egy szép, nyári délutánon kellemes szunyókálásból ébredt. Ilyenkor gyakran megéhezett, így volt ezzel most is. Korgó gyomorral nézte, ahogyan kishúga, Sári, gondolataiba mélyedve rágcsálja a szárított sárkánycsemegét.
Samu elkóborol
Samu gyalogosan vágott neki a tűzokádásától itt-ott megszenesedett mamutfenyő rengetegnek. Az elmúlt néhány óra eseményei teljesen összezavarták. A tervezett házasság, Sarolta megrebbenő szempillái, anyja szokatlan szigora. Fejében keresztül kasul jártak a gondolatok.
Samu és a királylány
Bori nem szívesen reggelizett. Mami, akit mások Kamillának hívtak, ennek ellenére kitartóan próbált valami finomságot az orra elé csempészni. Bori általában apró vállrándítás kíséretében tolta félre a tányérját.
A találkozás
Samu türelmetlenül lapult a bokrok mögött, várta, mikor jelenik meg újra a királylány. Szíve hevesebben dobogott, amikor végre meglátta Borit, ahogy Kamillával kézen fogva kilépett az óvoda épületéből.
1 | 2
