Mesék » A kisnövésű óriás

A kisnövésű óriás

Száztíz

thumb
Legyen meg a száztíz! Legyen meg a száztíz! Ha erősen összeszorítom az öklöm, biztosan meglesz. Meg kell lennie! Mindenkinek sikerült eddig, az undok Robcsinak is. Pedig ő ma sem ette meg az ebédet, én meg befaltam! Pedig mennyire utálom a spenótot!

Rumli

thumb
A többiekért is jönnek. Évi néni ki-be szaladgál, a csoporttársaim nevét kiabálja, meg azt, hogy mindenki pakolja a helyére a játékokat, mert nem akar rumlit látni. Nagy a futkosás, senki nem foglalkozik velem.

Mérföld

thumb
Összepréselem a szemem, Rumlit az orromhoz szorítom. Bársonyos plüssbundája felissza arcomról a könnymaszatot. Hirtelen olyan könnyű lettem! Mintha a kutyám és én együtt lebegnénk a csillagvirágos űrben, mint két űrhajó, vagy mint két űrkispárna.

Nókon Fidensz

thumb
A teremben rengeteg szerkezet zsúfolódik össze, órák, hőmérők, iránytűk, mindenféle mutatós szerkentyű, ahogy a nagypapa mondaná. Beszélgetnek, vitatkoznak, de ahogy a közelükbe érünk, egyszeriben elhallgatnak.

Etalon Cárja

thumb
Rektor betolja hasát a függöny szárnyai közé. - Gyerünk már, mi tart ilyen sokáig? Ennyi idő alatt egy elefántot is le lehet mérni, kedves Nókon Fidensz! Szegény mérleg! Újra elszomorodik.

Rozinak sürgősséggel

thumb
Kinn vagyok a kertben. Focizom. Gólokat rúgok a vaskapura. Sehol egy védő, kapus, sehol az éljenző közönség. Csak a vasajtó döndül a bombalövéseim alatt. Egyedül Rumli van velem. Úgy nézem, unatkozik. A füle lekonyul, fekete szeme hűségesen követi a focilabda pattogását. Alaposan elkábult szegény.