Mesemalom

A parkoló autók egymásnak durcásan hátat fordítva álldogáltak a Kotorékdombot övező, első háztömb mellett. Borneó és Cuki a két sor között osont, nem is sejtve, hogy valaki a nyomukban jár, és fától fáig lopózva követi őket.

A parkoló végén átszaladtak az úton, felugrottak a repedezett, szürke járda peremére, és a tízemeletes háztömb alatt sötétlő átjáró felé indultak. Alatta nagy pocsolyában állt az előző heti esőzésből ottmaradt víz. Borneó átevickélt a túlsó partra, és egyesével lerázogatta a tappancsait. Cuki határozottan tört előre. Csak akkor torpant meg, amikor már szemük előtt tornyosultak a hatalmas kukák.

- Ezek lennének a Szemét-szigetek?! - csodálkozott Borneó. - Az emberek miket ki nem találnak! Szerinted hogy lehet ezeket a nagy, zöld, műanyag ládákat „szigetnek" titulálni? Valamirevaló víz sincs a közelben, csak ez a büdös pocsolya. És a rengeteg, elszórt szemét mindenhol! Ki érti, miért nem a kukákba dobálják be, ha már itt csúfosodnak?
- Jó kérdés! - morogta Cuki. - Csak azt tudom, hogy Franci néni soha nem tenne ilyet. Ő egy modern, környezettudatos asszony, szokta dúdolgatni. Képes még akkor is énekelni, amikor külön kupacba rendezi a papír és a műanyag szemetet. De csitt! Most már koncentráljunk a lényegre! Látod ott, a második ládán azt az alakot?

A kuka tetején mogorva macska ült. Valaha szebb napokat megélt, koszosfehér bundáját barna foltok tarkították. Úgy festett, mintha a lábairól csoki színű zoknik csúsznának alá, de barnállott a feje és a farka is. Fehér bajsza ezüstös fonálként csillogott a holdfényben.

- Az ott a kóbormacskák vezére. Húzósnak hívják - suttogta Cuki. - Ezer kandúr közül is felismerném. Látod, csak az egyik szeme zöld! A másik kék, Marlenka szerint olyan kék, mint a tavaszi égbolt.
- Hű, de félelmetes szerzet... - motyogta maga elé Borneó. - Milyen sötét pofa! És az a lompos farka... Valami különleges, fajta tiszta macska lehetett az ősei között.
- Bizonyára! - bólogatott Cuki. - De kit érdekel? Most Blansról van szó! Gyere, Borneó, szedjük össze a bátorságunkat! Oda kell mennünk!
- Biztosan nem szívesen áll szóba magunkfajta, egyszerű macskákkal... - suttogta Borneó, de azért engedelmesen követte Cukit, aki határozottan elindult a középső kuka felé.

A tekintélyes macska megmozdult. Felállt, és hátát meggörbítve szembefordult a jövevényekkel.
- Állj! - nyávogott hangosan. - Mit keresnek errefelé házi cicák, ha szabad kérdeznem?

Borneó és Cuki megtorpant. A lakótelep leghírhedtebb macskája hozzájuk szólt. Kétszínű szeméből csak úgy sütött a gyűlölet.

- Hozzád jöttünk! - hajtotta meg a fejét Cuki. - Cuki vagyok. Khm... - köhintett, mikor észrevette a macskavezér gúnyos arckifejezését -, a valódi nevem Tófalvi Macskakandúr, ő pedig itt - mutatott hátra -, Borneó.

Húzós sovány testét rázkódott a nevetéstől.
- Cuki! Micsoda név! Micsoda hév! Hé! - kiáltotta. - Kamu! Merre vagy? Gyere elő, ilyet még nem pipáltál!

A kukák közül újabb macska oldalgott elő. Koszosfehér bundáját a hátán és a feje tetején vörös foltok mintázták. Hozzá képest Húzós igazán jól tápláltnak tűnt.

- Mi az? - kérdezte unottan a megszólított. - Főnök, kik ezek?
- Az egyikük valami... Mit is mondtál? - fordult Cuki felé. - Hogy hívják a kis fekete cimborád?
- Borneó! - lépett előre a fekete kandúr. - Borneó a nevem. Egy indonéziai szigetről neveztek el - húzta ki magát.
- Ha-ha - hahotázott önfeledten Húzós. - Előttem áll egy szigetszerű képződmény!