Mesék » Kandúrkaland » (25.) Nyomozókutya

Nyomozókutya

A kóbormacskák elmerültek a falatozásban. Borneó feje is egyre mélyebben lógott be a dobozba. Húzós fejezte be elsőnek. Tekintetével Kamut kereste, ám a foltos macska még görnyedten hajolt a konzerv fölé. Mohón nyeldekelt, lopva hol balra, hol jobbra pillantva.

- Milyen éhesek voltak! - mosolyodott el Franci néni.
- Maga igazán nagylelkű! - biccentett Vendel.
Franci néni elpirult.
- Ugyan már, semmiség! - válaszolta. - Van egy barátnőm, az Incus. Ő valóban nagylelkű. Minden elkódorgott állatot befogad, pedig ez neki komoly erőfeszítést jelent. Rosszul lát szegénykém...
Kamu a párbeszédre fülelt, miközben körbenyalogatta a bádogdobozt a húsmaradványokért.
- Megígértem tegnap annak a kis vörös foltosnak - mutatott Kamura -, hogy mától fogva mindig kapnak enni.

Vendel bácsi a macskákat nézte. Tirex nagyot ásított, és elfordította a fejét.
- Látja? - mutatott Vendel Kamu felé. - Az a macska önre figyel! Mintha minden szavát értené.

Húzós Kamu mellé lépett, aki azonnal apró gombolyaggá gömbölyödött össze.
- Ne félj, nem büntetlek meg! Kivételesen... - villantotta meg hosszú körmét. - Dalold el nekem szépen, miről beszélgetnek ezek itt ketten! Tudom, hogy fogod az adást! Na, gyerünk, ki vele!
Kamu lehajtotta a fejét.
- A néni azt mondta, holnap is hoz nekünk enni.
- Emberek! - legyintett a farkával Húzós. - Megbízhatatlan valamennyi! Hiszem, ha látom!
A két kandúr felé fordult.
- Na, ti is jóllaktatok végre, kispajtások? Hogy ízlett egy kis éhezés?

Cuki felborzolta a szőrét. Izmai megfeszültek.

- Az a néni az én gazdám, és minden szava aranyat ér. Nem úgy, mint a tiéd, te hazudozó semmirekellő!
- Ne törődj vele, Cuki! - nyugtatta suttogva Borneó. - Verekedéssel nem megyünk sokra. - Csak a szája nagy! És körben zsíros...
- Igazad van. Blansnak nyoma sincs, és minden reményem szertefoszlott. Borneó, neked olyan sok eszed van. Mondd meg, hogyan tovább!
Borneó megrázta a fejét.
- Nem tudom, egyelőre nincs ötletem. De ne csüggedj! Valamit majd csak kitalálunk!

Vendel bácsi váratlanul a fejéhez kapott.
- Megvan! - kiáltott fel.
Tirex felugrott, mire a macskák azonnal gombócba tekeredtek.
- Mi történt? - csodálkozott Franci néni.
- Tudja miről híresek a német dogok, asszonyom?
Franci néni megrázta a fejét, de Vendel bácsi azonnal feleletet is adott saját kérdésére.
- A kiváló szaglásukról! Nagyszerű nyomkereső kutyát lehet faragni belőlük. Igaz, Tirex már több mint két éves, de talán még nem késő elkezdeni a nevelését. Mit szólsz hozzá, pajtás?
A kutya kíváncsian oldalra fordította a fejét, és meleg, barna tekintetét gazdájára függesztette.
- Megpróbálunk megkeresni egy cicát?
Tirex lelkesen vakkantott.
- Nahát! - nevetett Franci néni. - Csatlakozhatok a felderítő akcióhoz?
- Asszonyom! - csapta össze a bokáját Vendel bácsi. - Ön nélkül egy tapodtat sem. És különben is! Hivatalosan maga vezeti ezt a nyomozást. Ehhez kifejezetten ragaszkodom!
Franci néni újra elpirult.
- Szagmintára lesz szükségünk! - mondta sietve. - Fel kell keresnünk a kis Eleonórát. Kölcsön kell adnia Blans valamelyik holmiját a nyomozáshoz.

Húzós továbbra is gyanakodva figyelte a két idős embert.
- Gyerünk, folytasd már, mondd, hogy miről pusmognak! - nógatta Kamut.
- Elhatározták, hogy megkeresik azt a fehér macskát. A bácsi kutyája valódi nyomkereső.

Borneó Cukira nézett. A vörös kandúr az égre bámult. Gondolatai valahol a messzeségben, egy fehér bundás macskalány körül kószáltak.
- Ébredj, Cuki! - bökte oldalba Borneó. - Hallottad, miről susogott Kamu? Talán ez a kutya megtalálja Blanst!
Cuki megvetően nézett körbe.
- Keresse csak! - mondta. - De én is folytatom a kersést. Soha nem adom fel, hogy rátaláljak. Soha!

 


« Előző rész    |    Következő rész »


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére