Mesék » Kandúrkaland » (24.) Habzsidőzsi

Habzsidőzsi

- Uramisten! Mekkora dög! - sikított fel Franci néni.

Vészhelyzet van, csodába a titkos megfigyeléssel, suhant át az agyán, és előrontott a tujabokor oltalmából, hogy halálra rémült kandúrja segítségére siessen.

- Gyere ide, Tirex! - dörmögte egy hang.

A hatalmas állat meglepően fürgén engedelmeskedett a parancsnak, és a hang irányába futott. A lámpaoszlop alatt egy kalapos úriember állt, és megpaskolta a hozzádörgölődző kutya zsemleszínű hátát, amikor az komótosan a lába mellé telepedett.

- Ki kell igazítanom! - fordult az idegen Franci néni felé. - Az én kutyám nem dög, hanem dog. Dán dog.
- Elnézését kérem! - kiáltotta Franci néni. - Túl sok izgalom ért ma. Először ezek a kandúrok esnek egymásnak, azután megjelenik a maga tirannoszaurusza.
- Tirex, ha kérhetem - igazította ki az úr.

A férfi a kutya nyakörvére erősítette a pórázt, és Franci néni felé indult.

- Elszaporodtak a kóbormacskák a lakótelepen - mondta melléérve.
Franci néni csípőre dobta a kezét.
- Ha megkérhetem, mellőzze az általánosítást. Az itt látható macskák közül egy, az a megszeppent, hozzám tartozik, és tudtommal nincs benne kóbor hajlam!
Az úr megemelte kalapját. Ősz haja ezüstösen csillant a holdfényben.
- Karai Vendel - zengett mély hangja. - Tiszteletem a hölgynek.
- Kelemen Franciska - biccentett Franci néni.
- Csúnyán összevesztek ezek a macskák. Még szerencse, hogy erre jártunk. Tirex alaposan elijesztette őket.
- Meg kell mondanom, engem is... - mosolyodott el Franci néni.
- Ó, ne féljen tőle! Az én kutyám amilyen nagy, olyan hatalmas a szíve. Soha nem bántana senkit. Se embert, se macskát. Persze, hiába magyaráznám én ezt a cicáknak - kacagott fel -, de ön bátran higgye el!
- Ez megnyugtató. Ami igaz, az igaz, jókora kalamajka támadt a kandúrok körül.
- Ha nem veszi tolakodásnak, megkérdezhetem, hogy egy ilyen kedves hölgy mit keres ilyen kései órán errefelé? Sötét ez a környék!

Franci néni nagyot sóhajtott, és elmesélte Blans eltűnésének szomorú történetét. Ezalatt Kamu a kuka tetején, a három kandúr pedig engedelmesen, sorba rendeződve figyelte Tirexet. A kutya meg sem moccant. A fejét magasra tartotta, mint aki pontosan tudja, ki uralja a helyzetet.

- De hiszen én láttam azt a hirdetést! - elevenedett meg Vendel bácsi. - Ismerem a macskát, sőt a gazdáját is!
Franci néni izgatottan közelebb lépett.
- Csakugyan? Ismeri a kis Eleonórát? Akkor biztosan tudja, milyen szomorú szegény!
A bácsi eltöprengett.
- Nem tudtam. Én... én... azt hittem, segítségére siet az a kedves fiú, akibe a múltkor belebotlottam. Eleonóra papírfecnije után futott!
- Tivadar? Biztosan őrá gondol. Látja? - mutatott Borneóra. - Az a fekete ott Tivadar kandúrja. Segít a fiú, hát persze, de eddig nem jutottak valami sokra. Túlságosan tapasztalatlanok.
Vendel bácsi bólintott.
- Egyetértek! Remélem, ön vette át a nyomozás irányítását!
Franci néni arcán két rózsa nyílt ki, olyan pirosak, hogy Vendel bácsi még a hold fényében is jól láthatta.
- Ó, ezek túlságosan nagy szavak... - Mondjuk úgy, hogy besegítek nekik. De megállt a tudományom. Kiderítettem, hogy Blanst nem a kóbor macskák tartják fogva, és most fogalmam sincs, hogy merre kutathatnánk tovább.
Vendel bácsi végigsimított hosszú bajuszán.
- Hm... a helyzet valóban nem egyszerű. Ha megengedi, összefoglalom, hol tart most az ügy! Ha jól értem, adott egy török angóra eltűnése.
- Igen! Őt keresi ez a két kandúr. Az én macskám Cuki, az a vörös bundás. Képzelje csak, ez a két szerencsétlen kandúr napok óta minden vacsorát idehord a kóbormacskáknak. Szerintem abban reménykednek, hogy kiválthatják Blanst.
- Ne csodálkozzon hát, hogy kóbormacskának tituláltam őket - nevetett a bácsi. - Alaposan lesoványodtak. Hanem ön kiváló megfigyelő - emelte meg a kalapját.
Franci néni a homlokára csapott.
- Erről jut eszembe! Megígértem Kamunak, annak a kis girhes, vörös foltosnak ott a kuka tetején, hogy kap tőlem enni. Ő kotyogta el nekem, hogy Blans nincs velük.

Franci néni öt doboz macskakonzervet vett elő a táskájából. Szépen, sorban mindegyiket kibontogatta, és lerakta az elképedt macskák elé.

- Hohó! - nevetett Vendel bácsi Ez aztán a macska habzsidőzsi! Csak bírjam Tirexet visszatartani!

 


« Előző rész    |    Következő rész »


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére