Mesemalom

Mikulás apó hazaérkezett lappföldi házába. Fáradt volt, alaposan megviselte a hosszú út. Soha senkinek nem merte elárulni, mennyire utálja a kötelező télapógyűléseket. Ráadásul idén egy kicsit elhúzódott a találkozó, amit a japán télapó, Szantaszán szervezett.
Hiába, no, mondogatta, Japán messze van. A rénszarvasok is alaposan elfáradtak, csatakosan terültek el az istálló szalmáján. Pihenni kell, gondolta Mikulás, nincs mese, hiszen már ma este megkezdődik az ajándékozás. Lerúgta piros csizmáját, és a dolgozószobába sietett. Ám a küszöbön megtorpant.
- Megengedtem, hogy a hintaszékemet használd?! - mennydörgött Kampecre. - Ki látott már ilyen szemtelen krampuszt?
Kampec gyorsan kiugrott a kényelmes ülőhelyről, ahova csak akkor mert lehuppanni, és akkor is csak titokban, ha a gazda távol volt. A hintaszék, súlyától megszabadulva, sebesen himbálózott a háta mögött.
- Nyugodj meg, Mikulás apó! Időben megkaptuk a hírt, hogy késve érkezel, és rendben beszereztük az ajándékokat. Mindent elrendeztünk. A fáradtság miatt pihentem meg egy kicsit - sóhajtozott színészkedve Kampec.
- Íme, a mikuláscsomagok! - mutatott körbe a piros zacskókkal megrakott asztalkán Csuszpájsz, akit a Télapó az olvasgatásban zavart meg.
- Mi ez?! - törölgette meg Mikulás a bepárásodott okuláréját. - Répa? Karalábé? Petrezselyem?! Ezt vigyem a gyerekeknek ajándékba? Ti meghibbantatok?!
- Nem tetszik? - pislogott felé szomorúan Csuszpájsz. - Én mondtam Kampecnek, hogy ez nem lesz jó, de nem hallgatott rám, csak a rendetlen nyulakra.
- Aha! Sejthettem volna, hogy az ő mancsuk van a dologban! Mi végre ez a sok répa?
- Egészségmikulás! - húzta ki magát Kampec. - A gyerekeknek nem tesz jót a csoki, a zöldségek meg tele vannak vitaminnal.
- Jó! - legyintett törődötten Mikulás. - A mikulásgyűlésen úgyis arról volt szó, hogy valami újdonságot kell vinni a gyerekeknek. Unják már a barbit és a legot. És persze a csokikat is. Legyen így! Az egészség tényleg nagyon fontos!
Mikulás nagyot ásított, és a hintaszékre dobta piros köpenyét. Elérzékenyülve nézett a kanapéjára. Végre! Alig várta, hogy megpihenhessen!
- Most menjetek, hagyjatok magamra! - intett a krampuszoknak. - Este indulunk. Elvisszük az ajándékokat. Ki gondolta volna, hogy idén télen éjszakai zöldséges válik belőlem...- mosolygott a bajusza alatt.
Csuszpájsz elégedett vigyorral kacsintott Kampecre, és mindketten sietve elhagyták a szobát. Nemsokára már csak Mikulás hangos horkolása visszhangzott a házban.
Az este lábujjhegyen lopakodott be Mikulás apó dolgozószobájába, ám akármennyire ügyelt arra, hogy nesztelen legyen, mégis felébresztette őt. Gyorsan, sietni kell, mormolta maga elé Télapó, miközben fáradt lábujjai a báránybőrös papucsban keresték a helyüket, itt az este, a gyerekek nem várhatnak!
- Krampuszok! Fényt! - kiáltotta.
A két krampusz azon nyomban megjelent. Kezükben egy-egy sápadt petróleumlámpa világított.
- Mi készen vagyunk! - szólt Kampec. - A rénszarvasokat lecsutakoltuk, és befogtuk őket a szán elé. Indulhatunk, Mikulás!
Ám az öreg már nem hallotta az utolsó szavakat. Az asztalra meredt.
- Mi ez? - mennydörögte. - Hova tűntek az ajándékok?!
Csuszpájsz és Kampec értetlenül pislogott egymásra.
- A nyulak! - mennydörögte Mikulás. - Hát persze! Csakis ők tehették! Azonnal hozzátok őket elém!
A két krampusznak nem kellett sokáig keresgélnie. A rendetlen nyulakra a fogadószobában leltek rá. Jóllakottan szuszogtak a rénszarvas mintákkal átszőtt vörös gyapjúszőnyegen. Csuszájsz és Kampec szépen fülön fogta és csomókban hordta be őket Mikulás elé.
- Ti tüntettétek el az ajándékokat?! - rivallt rá a fekete bundásra.
- Igen! - ásított Bizsu. - Minden nagyon finom volt, különösen a répa ízlett nekem!
- A kutyafáját neki, rendetlen gézengúzok! Még megbánást sem mutattok!
A két krampusz lógó orral állt a Mikulás előtt.
- Mihez kezdjünk most? - sóhajtott Csuszpájsz. - Micsoda szégyen! - ingatta a fejét. - Idén nem visz ajándékot a Télapó...
Ám ekkor a Mikulás váratlanul a homlokára csapott.
- Dehogynem, édes fiam! Nem is akármilyet! Olyan ajándék lesz, aminek a pocakjában ott lapul az egészség, és még mókás is! Gyerünk, barátocskáim! - harsogott a riadtan pislogó rendetlen nyulak felé. - Mindenki kedvére választhat magának a szebbnél szebb mikuláscsomagok közül! Gyerünk, gyerünk! Ugrás befelé! Úgy ni! Mindenki be a zacskóba!
- Idén talán nyuszit visz a Mikulás ajándékba?! - csodálkozott Kampec. - Lepipáljuk a húsvéti nyulat! - csillogott a szeme. - Hiszen ennél nagyobb újdonságot el sem tudok képzelni!
- Igen! - vigyorodott el Csuszpájsz. - Annyira szeretném látni, amikor ezt a következő mikulásgyűlésen elmeséled. - Szantaszán sárga lesz az irigységtől!
Így esett, hogy idén Mikuláskor minden gyerek egy-egy vidám kisnyulat kapott ajándékba. Nagy volt az öröm. Egyetlen baj történt csupán. Egyetlen aprócska baj. Az is csak később. Húsvétra valamennyi kereket oldott.