Mesemalom

Samu, Sári és Sarolta berendezkedtek. Kamilla köveket hozatott, és mamutfenyő tobozokat is beszerzett, hogy otthonossá varázsolja a vendégszobát. A sárkányok hamar megszokták az új helyet. Sarolta és Samu naphosszat a tévét bámulták. Eleinte Sári is jól érezte magát, de ahogy teltek-múltak a napok, egyre mélabúsabb lett. Bori észrevette, hogy amikor vonatfütty távoli hangja szűrődik be a lakásba, a kis sárkánylány azonnal felélénkül, és mosolyogva beleszippant a levegőbe.

- Te Sári... - töprengett Bori -, nem gondoltál még arra, hogy felkeresd Jakabot? Olyan kedvesen invitált!
- Igen, nagyon szeretném meglátogatni. De ki tudja, hol van az a Kalauz utca... Olyan hatalmas ez a város!
- Itt, néhány utcával arrébb! - nevetett Bori. - Ha akarod, szívesen megkérdezem Jakabot, mikor lesz otthon.

Sári ábrázata nyomban felvidult, és féltve őrzött kincséért szaladt. Bori tárcsázta Jakab számát. Fel-alá járkált miközben a telefonált.

- Mit szólt? - ugrott elé Sári.
- Éppen szolgálatba készült. Nagyon örülne neked! Vasárnap délután teára hívott!

Borinak támadt még egy ötlete, amivel vasárnapig felvidíthatná Sárit. Eszébe jutott a modellvasút, amivel már olyan régen nem játszott. Összerakta a pályát. Sári el sem mozdult mellőle, órákon keresztül figyelte a mozdonyok körtáncát.

Bori észrevette, hogy Samu és Sarolta egyre többet beszélgetnek félrevonulva. Sarolta tátott szájjal hallgatta a Samu hőstetteiről szóló történeteket, és jókat derült Samu régi csínytevésein. „Meséld el még egyszer!", hangzott fel naponta többször is a bűvös mondat.

Samu egyfolytában azon töprengett, hogy talán elhamarkodottan ítélte meg Saroltát. Olyan intelligens lány, és egészen kecses. A szempillák pedig egészen lenyűgözők, gondolta.

Teltek-múltak a napok. A sárkányok otthonosan érezték magukat. Kamilla azonban egyre nehezebben viselte az állandó vendégséget. Samu és Sarolta minden holmit szanaszéjjel hagyott, és minden étkezésnél jóízűen csámcsogott. Emberi orrnak már szinte tűrhetetlen volt a lakásban terjengő bűz. Bár Sári újra meg újra megpróbálta rávenni a többieket, hogy ők is próbálják ki a zuhanyozást, és a fogmosást, Sarolta és Samu hajthatatlan maradt. A hagyomány az hagyomány, mondogatták büszkén. Felüdülés számba ment, ha néha kimentek kicsit sétálni. Az éjszakai órákat választották, még így is komoly szívdobogást okozva a gyanútlanul sétálgatóknak.

Bori felfigyelt rá, hogy a környéken egyre-másra villanyoszlopokra ragasztott, kétségbeesett felhívások tűnnek fel, melyekben a gazdák a macskájukat keresik. Eltűnt tarka és fekete macska, sziámi macskapár és egyiptomi szfinxmacska, de kerestek díjnyertes perzsa cicát is.

Bori homlokára sötét gondolat árnyéka telepedett. Ezek csak ők lehetnek, gondolta, és gyorsan utána is járt a dolognak. S csakugyan. Samu és Sarolta volt a környék macska-réme. Bori mágusmozdulatára csapatostul ugrottak elő a macskák a sárkánygyomrokból.

Bori és Kamilla titkos tanácskozásra ültek össze. Nincs mit tenni, mondták ki az ítéletet, a sárkányoknak mihamarabb menniük kell! Igen ám, de hova, néztek tétován egymásra.