Mesék » Kandúrkaland » (21.) A bizonyíték

A bizonyíték

A gyerekek, ahogy Franci néni Eleonórát és Tivadart nevezte, másnap este nem értek rá. Franci néni azonban egyedül is vállalta, hogy Cuki nyomába ered. Itt valami titok lappang, mondogatta, miközben izgatottan járkált fel és alá a szobában. Majd Miss Franci szépen utánanéz a dolognak! Ezen a héten Zsófika volt a délutános a cukrászdában, így ideje maradt bőven. Kiporciózta Cuki vacsoráját, azután úgy tett, mintha halaszthatatlan dolga lenne a konyhában. Ám az ajtó mögül azt figyelte, ahogy Cuki a szájába kapja az ételt. Indul, gyerünk utána, mormogta maga elé. A szíve hangosan kalapált. Hátára terítette a nagykendőt, és néhány perc múlva már a Kotorékdomb melletti bokrok mögött leselkedett.

- Mit csinál a néni? - kérdezte egy arra sétáló szőke kisfiú a mamáját.
- Biztosan bújócskázik! - felelte az édesanya, és sietősre fogta a lépteit. - Tudod, néha a felnőttek is szoktak ilyesmit játszani.
- Biztosan nem bújócskázik! - rázta meg fürtjeit a kisfiú, és mutatóujját az ajkára szorította. - Szerintem a néni nyomozónő! - suttogta.

Franci néni azonban nem vette észre a csodálóját. Cukit és Borneót leste, ahogy összetalálkoznak, és a Szemét-szigetek irányába cipelik a vacsorájukat. Ma is párizsit kapott ez a szegény gyerek, sóhajtott fel szánakozva. Szegény Tivadar sem eszik mást, mosolyodott el, olyan jó szívű, biztos vagyok benne, hogy minden falatot megoszt a macskájával.

Franci néni idős hölgyektől szokatlan fürgeséggel ugrott be új rejtekhelyére a konténerek közelében. Elhúzta a bokor szélső ágát, és óvatosan kikandikált. A hold, amely ma hatalmas, sárga tányérral lepte meg az őt körberagyogó csillagokat, bevilágította a Szemét-szigeteket, a „papír" feliratú gyűjtőkuka tetején trónoló Húzóst és egyszemélyes udvartartását.

- Remélem, ma valami rendes vacsorával járultok a főnök elé - köszöntötte a vendégeket Kamu.
- Főtt húst hoztunk - válaszolta Cuki. - És párizsit.
- Nagyszerű! - szólt kegyesen Húzós, és lendületes ugrással a hús közelében termett. - Hm... Az illata alapján egészen finom falat!
Cuki azonban nem tágított az étel mellől.
- Nem hiszek neked! - fúrta tekintetét a bandavezér szembogarába. - Semmi jele nincs, hogy Blans veletek lenne!
Borneó, aki a háttérből figyelte a szóváltást, most szorosan a vörös kandúr mellé állt.
- Cukinak igaza van! Mennyi ételt kell még idehordanunk ahhoz, hogy szabadon engedjétek a túszotokat?
- Azt én mondom meg! - vágta rá Húzós, és boltívesre görbített hátán felborzolta a szőrt.
- És mi van, ha átversz? - lépett közelebb Borneó. - Ha nincs is nálad Blans? Bizonyítsd be, hogy a fehér angóra a foglyod, különben ugrott a vacsora!

Franci néni aggódva figyelte a máskor oly szelíd Cukit, aki támadásra készen állt szemben a kóbormacskák vezérével. Milyen harcias a pinduri kanduri, biccentett elismerően, alig ismerek rá. Mint egy valódi vadmacska... És Tivadar kandúrja is belevaló! Olyan sovány szegény, mégis milyen bátran kiáll az én Cukim mellett. Bárcsak tudnám, miről beszélgetnek... Lássuk csak, morogta az orra alatt, azzal belekotort kötött táskájába, és előhúzta patinás színházi messzelátóját.

- Kamu! - kiáltott hátra Húzós. - A barátaink bizonyítékot akarnak! Gyerünk, hozd ide!
Kamu ijedten pislogott körbe. Milyen bizonyítékra gondol a főnök?! Egyáltalán, mi a fene az a bizonyíték?! Húzós nyomban észrevette zavarát. Észrevétlenül társához simult.
- Hozd a fehér szőrszálakat! - suttogta a fülébe. - Tudod, amit gyűjtöttél!
Kamu megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Hozom már, főnök, hozom a bizonyizét! - kiáltotta túlzott buzgósággal.

Leugrott a kuka tetejéről, és bebújt a dobozba. Néhány pillanat múlva újra kidugta a fejét, és a kandúrok mellett termett.

- Itt van, főnök! - szórta le a vékony, fehér szőrszálakat Húzós elé. - Ez mind a te kis Blansod bundájából való! - kacsintott Cukira.
A vörös kandúr dermedten bámulta a fehér pihéket.
- Nyugalom, Cuki! - suttogta a fülébe Borneó. - Erőszakkal nem megyünk semmire. Sajnos, a bizonyíték egyértelmű, Blans valóban náluk van.
Húzóshoz fordult.
- Rendben van, kössünk üzletet! Hány vacsorát kértek még, hogy kiengedjétek a lányt?
- Nem olyan sokat... - töprengett a bandavezér. - Úgy húsz adag elég lesz!
- Azt már nem! Annyit nem ér meg az a fehér macska. A végén még éhen pusztulok. Öt és kész!
Cuki dühödten nézett Borneóra, de a kandúr villámló tekintete beléfagyasztotta a szót.
- Öt? - méltatlankodott Húzós. - Te viccelsz velem, fekete ördögfajzat?! Tíznél kevesebbről szó sem lehet.
- Nem bánom, legyen tíz! - vágta rá Borneó. - Meglesz! De ha a tizedik vacsora után nincs itt Blans, megnézhetitek magatokat! Gyere, Cuki, menjünk!

Cuki, akár egy alvajáró, engedelmesen követte a fekete kandúrt. Borneó furfangosan alkudta ki ezt a tíz vacsorát, gondolta. Valami azonban nem hagyta nyugodni. Valahogy túl rövid volt, töprengett, túlontúl rövid volt az a néhány szőrszál.

Franci néni az ölébe ejtette a messzelátót. Hiszen ez nyilvánvaló, borzongott bele a gondolatba. Ezt a két szerencsétlen kandúrt zsarolják. Tovább figyelte a kóbormacskákat. A vörös-fehér foltos, sovány macska felállt, és gyanútlanul a bokrok felé közelített. Mégpedig egyenesen a tujabokor felé, ahol Franci néni rejtőzködött.

 


« Előző rész


Reméljük, hogy tetszett a mese 21. része.
Ha igen, maradj velünk, hamarosan folytatjuk!


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére