Mesemalom

Tricepsz intett, és előre indult, követve a barlangi patak girbe-gurba kanyargását. A többiek csendben ballagtak utána, leszámítva Spirituszt, aki továbbra is kényelmesen lóbálódzott Jakab kezében.

- Világíts rendesebben! - méltatlankodott Jakab. - Alig látom a köveket. Ha így folytatod, orra bukom!
- Mindig csak én fényeskedjek?! - méltatlankodott a lámpás. - Fene gondolta, hogy ennyi nálatok a munka!
- Még te beszélsz?! Spiritusz, ha így viselkedsz, én nem cipellek tovább! Van fogalmad arról, milyen súlyban vagy? Bárcsak itt lenne a zseblámpám. Az bizony pehelykönnyű!
- Hát jó! - vágta rá Spiritusz sértődötten. - Tegyél le! Tegyél csak le! Majd megnézem, hogy boldogulsz egyedül! De engem többé nem gyújtasz lángra!
- Halkabban legyetek! - mordult rájuk Módusz. - Ez nem a civakodás ideje. Nem szégyellitek magatokat?

Tricepsz megállt, mutatóujját a magasba emelte. Jakab előrenyújtotta a megszeppent Spirituszt. A hajlított fogó hangosan megnyikordult a hirtelen beállt csendben. Halovány fényénél is jól látszott, ahogy a keskeny folyosó kiszélesedik.

- Várjatok meg itt! - mondta Tricepsz. - Előre megyek, és körülnézek!

Kisvártatva visszatért. A többiek kíváncsian fogták körbe.

- Most már biztos vagyok benne. Ez itt Telek, az ősi város.

Módusz tenyerét a homlokára tapasztotta.

- Ez lenne az a hely, ahol valaha elrejtőztek a lázadó a gurgók? - kérdezte kikerekedett szemmel. - Azok, akik nem akartak Mondánnak szolgálni? A király több strapa különítményt is indított, hogy felkutassa őket, de soha nem járt eredménnyel. Ugye, ez az?
- Igen- felelte Tricepsz, és arcára szokatlan komorság ült. - Ez Telek. Az itt lakók már soha nem térhetnek vissza a falvakba, és nekünk, szolgálóknak sem szabad idejönni. A gurgók a legszentebb esküvéssel fogadják meg, hogy soha senkinek nem beszélnek a lenti világról...

Tricepsz maga elé bámult.

- Lehet, hogy ellenségként tekintenek ránk? - kérdezte halkan Jakab.
- Igen, lehetséges...- felelte a gurgó. - De nincs más választásunk. Odakinn karvaluszok vadásznak ránk. Felkeressük a régi várost! Én megyek elöl. Maradjatok mögöttem!

A folyosó hatalmas barlangterembe vezetett, melyet az elkeskenyedő folyó szinte szabályosan szelt ketté. A két partot íves, ácsolt fahíd kötötte össze. Az ovális barlangkürtőn át keskeny fénynyalábok törtek be, gyéren megvilágítva a barlangfalhoz épített, apró házikókat. Az ablakokban fény pislákolt.

Az egyik házból gurgó csemeték szaladtak ki.

- Nahát! - nevetett Jakab. - Két kicsi Tricepsz! Mennyire hasonlítanak rád!

Amint észrevették az idegeneket, a csapzott gézengúzok megtorpantak. Fekete szemükben félelem villant, szájuk sarka sírásra görbült.

- Api, anyi, eljöttek értünk! - visította a nagyobbik.