Mesék » A kisnövésű óriás » (20.) A tornaszerek palotája

VI. kaland - Kapuskirályok

A tornaszerek palotája

Milyen csillogóan fényes, sárga parketta! Tágas, piros székes lelátó vesz körbe minket.

- Olyan, mint a nagy tornacsarnok! - súgom Rumlinak.

Egy pár gazdátlan görkorcsolya gurul el mellettünk. Egymással versenyeznek. Rumli izeg-mozog a kezemben, inkább leteszem a földre.

- Igen - feleli -, valami olyasmi. Ebben a palotában készülnek fel a tornaszerek a megmérettetésre.

Felnevetek, mire egy előttünk átsuhanó versenykerékpár méltatlankodva rám villant.

- Ez nem vicc, Marci! - durcázik Rumli. - Talán azt hitted, hogy a sportszerek a sarokban csücsülnek, míg a versenyzők felkészülnek? Ez bizony nem így van! Ők is edzenek. Láttad ezt a biciklit? Hamarosan itt a nagy kerékpáros verseny. Ilyenkor napi száz kört is leteker!

Jobb lesz óvatosnak lenni, mielőtt a nyakamba ugrik valaki. Például az a trambulin ott a sarokban, ami olyan vadul ficánkol. Nahát! Jégpálya is van! Hogy örülne Rozi! Ő nagyon szeret korcsolyázni. A keringőző korcsolyákat figyeljük Rumlival. Nem vagyunk egyedül. A pálya szélén karcsú hokiütő kapaszkodik pálcikakezeivel a palánkba. Idehallom, ahogy a fogai összekoccannak.

- Fázom! - vacogja panaszosan, és barátságosan felém int.

Ez mindennek a teteje. Hokiütő létére fázik. Megvan! Biztosan nem melegített be rendesen.

- Rumli, te maradj itt! Máris jövök!

A jégpályához futok, hogy befűzzek egy csinos korcsolyát.

- Szabad egy körre, Korcsolya Kisasszony?

A megszólított korcsolya a jeget karcolva, engedelmesen fékez, és megáll a lábam előtt. Micsoda szerencse! A cipője éppen jó rám.

- Menjünk néhány kört, gyere! - kiáltok át az ütőnek. - Meglásd, gyorsan meleged lesz!

Nem kell neki kétszer mondani. Becsúszik a pályára, és befészkeli a fejét a markomba. Úgy látszik, csak ennyire volt szükség, mert egyetlen kör után kicsusszan a kezem közül, és vidáman kergeti a virgonc hokilabdát.

- Hú, ez jól esett! - állok meg lihegve Rumli mellett.

Óvatosan meglazítom új barátnőm fűzőjét, és útnak engedem. Korcsolya Kisasszony búcsúzóul szívet karcol elém. Talán jobb, hogy Rozi nincs most itt.

Rumli nem figyel rám, egy futócipő nyomába ered. Gyanakodva szaglássza körbe, még a talpbélésbe is beszagol. Fúj, micsoda ízlés! Most veszem csak észre, milyen kacska ez a futócipő. Mintha a jobbos bicegne!

- Elnézést, talán valamibe beleléptél? - kiáltom, és én is odafutok.

A jobbos szomorúan int a fűzőjével, a bal csodálkozva pislog felém.

- Szívesen megvizsgálom közelebbről is, mi a gond! - ajánlkozom a jobbosnak. - Nyugalom! - veszem óvatosan a kezembe, mire felszisszen. - Nem fog fájni!

Milyen könnyű csuka! Versenyzőknek való. A bélése rendben, de lássuk a talpát. Ez az! Megvan! A talpbordák közé beszorult egy apró kavics. Aládugom a kisujjam, és máris kipattan. A jobbos felszabadultan sóhajt fel, amikor leteszem a földre.

- Futólépés! - kiáltok rájuk. - Gyerünk-gyerünk!

A futócipők kuncogva összenéznek, és nekilódulnak. A következő pillanatban már a terem másik végében lobog a fűzőjük. Csak orra ne bukjon valamelyik! Ha ezt anya látná...

Intek Rumlinak.

- Az ugrószekrény körül egy sötét alak bujkál! - suttogom a fülébe. - Minket figyel!
- Jobb lesz, ha alaposan szemügyre vesszük! - hősködik a tacskóm.

Óvatosan közelebb lopódzunk. A szekrény oldalához állok, és belesek mögé. Ijedt szempár pislog vissza rám. Egy fekete bokszkesztyű!

- Gyerünk innen, Rumli! - visítom bátran. - Mindjárt behúz egyet!
- Te félsz tőlem? - gurul elő a bokszos.
- Nagyon is! Nem szeretném kipróbálni az ütésed!
- Köszönöm, barátom! - kiáltja boldogan. - Köszönöm! Visszaadtad az önbizalmam!

Új cimborám harcművészeti bemutatóba kezd. Püföli a levegőt, és közben nagyokat nyög, mint az igazi bajnokok.

- Elég ebből a hangzavarból! - méltatlankodik egy teniszütő a salakpálya mellett. - Nem tudok koncentrálni! Itt mindenki zajong, ugrál, püföl, liheg. Csendet akarok! Cseeeendet! - süvölti.
- Rumli! Ennek meg mi baja?
- Elpattant nála egy húr, azért ilyen ideges.
- Aha! - bólintok. - Megpróbálok segíteni!

Felkapom az ütőt, és egyesével megvizsgálom a húrjait. Hangosan felszisszen. Ez az, megvan! Harmadik sor!

- Jó, jó, nem fog fájni! - nyugtatgatom. - Megvan a bűnös!

Óvatosan áthúzom a zsinórt az ütő szélén üresen tátongó lyukon, meghúzom, és megkötöm. Lám, mire jó, ha az embernek kis keze van. Így ni! Az ütő abbahagyja a rikácsolást. Elégedetten pislog.

- Jól van, Rumli, ezzel meglennék! Mondd, mit tartogatsz még nekem?

De Rumli nem válaszol. Megcsóválja a farkát, és peckesen a terem sarka felé vonul.

 

 


« Előző rész


Reméljük, hogy tetszett a mese 20. része.
Ha igen, maradj velünk, hamarosan folytatjuk!


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére