Mesék » Samu » (16.) Sári, a vasutas

Sári, a vasutas

Sári izgatottan járkált fel és alá a felvételi reggelén. Soha nem jelentkezett még munkára, Sárkányországban nem is ismerik ezt a szokást.

Jakab ugyanolyan izgatott volt. Tudása legjavát átadta már, és Sári kiváló tanítványnak bizonyult. Még a vasutasok között sem ismert hozzá foghatót, olyat, aki ilyen fogékony lenne a kalauztudományra. Megtanult a pénzzel bánni, és kiválóan kezelte a jegyeket is. A formaszövegeket betéve fújta, és szép hangsúllyal adta elő. „Menetjegyeket kérem ellenőrzésre! Köszönöm! Kérem, csomagjaikat helyezzék el a csomagtartón!"

Jakab egyetlen dologtól tartott csupán. Sári bizony egy valódi sárkány... Bár ő már régen megszokta a fizimiskáját, de lehet, hogy a bizottság hallani sem akar róla. Haj, pedig az micsoda veszteség lenne a vasúttársaságnak, gondolta.

Az állomásfőnökség épülete mellett már korán reggel összegyűlt a felvételi bizottság. Itt volt Amarella, az Állomásfőnök Úr, és Béci, a váltókezelő. Izgatottan várták a titokzatos jelöltet. Jakab nem merte előre bevallani, hogy Sári egy sárkánylány, attól félt, meg sem hallgatnák.

Amikor megjelent Sári, mindenkinek leesett az álla. Elképedve bámultak rá.

 - Ööö, mi ezt az állást emberek számára hirdettük meg, és hát izé.... - hablatyolt az állomásfőnök.

Amarella közbevágott.

 - Elnézést kérek Állomásfőnök Úr, de kivételesen ki kell önt igazítanom. A hirdetésben az áll, hogy megfelelő dolgozót keresünk, szó sincs benne olyasmiről, hogy sárkányok nem jelentkezhetnek. Tartsuk meg a szokásos felvételi vizsgát! Kizárólag az döntheti el, hogy a jelölt alkalmas-e - szólt, és Sárira kacsintott.

Jakab hálás mosollyal nyugtázta a segítséget.

 - Hát jó, legyen... - szólt, az állomásfőnök, és zavartan megsimogatta kecskeszakállát. Tekintetén látszott, hogy semmi esélyt nem ad Sárinak. - Nos, akkor lássuk az első feladatot! A következő fél órában nem jön vonat. Menjünk be az oktató-vagonba!

Felmásztak a holtvágányra állított, másodosztályú személykocsiba, és az állomásfőnök nekikezdett a vizsgáztatásnak.

 - Kérem, hogy a vizsgázó személyen kívül mindenki az üléseken foglaljon helyet, mint utas!

Sárihoz fordult.

 - Kisasszony, kérem, kezelje a menetjegyeket!

Sári oldalára csatolta a vasutas táskát, és határozott mozdulattal előhúzta a lyukasztó szerkezetet. Kifogástalan illedelmességgel szólította fel a próbautasokat menetjegyeik átadására, és precízen keresztüllyukasztotta a jegyet. Végül valamennyi utasnak kellemes utazást kívánt, és kedves mosollyal, könnyed meghajlással búcsúzott.

A tapasztalt vasutasok szája tátva maradt a csodálkozástól. Jakab büszkén mosolygott. Sári hibátlanul oldotta meg a feladatot. Nem lépett rá senki lábára, nem felejtett el köszönni, és pontosan kezelte a jegyeket is.

Az állomásfőnök épp nagy levegőt vett, hogy ismertesse a véleményét, amikor Sári mindenkit csendre intett. Aggodalmasan beleszimatolt a levegőbe.

 - Állomásfőnök Úr, kérem! Az állomás felé vonat közelít!

A főnök fölényesen legyintett.

 - Ugyan, a legközelebbi járat a kecskeméti fél kilences, és még negyed kilenc sincs.

Sárit nem nyugtatta meg ez a válasz. Tovább hallgatózott. Hirtelen felrántotta a kocsi ajtaját és kiugrott a peronra.

 - Váltókezelő úr, váltókezelő úr! Kérem, jöjjön azonnal! - hangzott fel a sínek mellől Sári kétségbeesett kiáltása.

Bécinek nem kellett kétszer mondani, és a többiek is utána siettek. Az utolsó pillanatban. Bizony, a fél kilences vonat nagy sebességgel közelített az állomásépület felé. Az állomásfőnök ekkor vette észre, hogy az órája megállt.

 - Atyaég! A váltó! - kiáltotta Béci.

Keresztülrohant a síneken, és a váltókar mellett termett. Teljes erővel megrántotta, és az utolsó pillanatban a jó vágányra terelte a most már hangosan tülkölő vonatot. Megkövülten bámultak az orruk előtt elrobogó szerelvényre.

 - Rettenetes bajtól óvtál meg minket... - törte meg a némaságot az állomásfőnök. - Köszönöm, kedves Sári! Nem találok megfelelő szavakat, hogy kifejezzem a hálámat. Az az igazság, hogy Jakab óta senki nem teljesítette olyan tökéletesen a felvételi feladatot, mint te. Kérlek, szépen kérlek, hogy fogadd el az állást, és lépj be a vasúthoz!
 - Hurrá! Éljen! - kiabált Jakab.

A felvételi bizottság többi tagja ujjongott, és ugrált, csak Sári állt meghatottan, örömkönnyeivel küszködve az állomásépület előtt.


« Előző rész    |    Következő rész »


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére