Mesék » Macskaajtó » (8.) Újra a Szabad Erdőben

Újra a Szabad Erdőben

Szívem szerint már délelőtt elrohannék a kiserdei lomvárosba, de nem lehet, mert kedd van, és ilyenkor Erzsike egész nap nálunk dolgozik. Takarít és vasal. De ami sokkal rosszabb, árulkodik is!

Nincs menekvés előle. Mindent észrevesz, mindent szóvá tesz. „Ez a kutya szétrágja a portörlőket" - panaszkodott legutóbb, pedig csak unatkoztam, és egyetlen, elnyűtt rongynak cakkoztam ki a szélét. Mi ebben olyan nagy dolog? Sajnos, Erzsike rosszindulatához kétség sem férhet. Kihallgattam, amikor Edgárt arról győzködte, hogy a kutyaszőr allergiát okoz. Azt állította, hogy a kedvenc női magazinjában olvasta. Képzelem, milyen újság lehet az! Örömmel tépném miszlikbe! Valami boszorkánymagazin! Különben úgy is néz ki, mint egy banya. Hajlott a háta, mégis milyen fürgén jön-megy. Ősz hajára kendőt köt. Felettébb vézna, amit nem is értek, mert titokban rendszeresen dézsmálja a gazda hűtőszekrényét.

Még az a szerencse, hogy Edgár nem veszi őt túlzottan komolyan. „Jaj, Erzsi néni! Maga engem mindig megnevettet!" - szokta mondogatni. Ilyenkor Erzsike alaposan megsértődik. Még hogy az ő mondanivalóján nevetgélni! Ide se jön többet, el lehet őt felejteni!

Ilyenkor néhány pillanatra felcsillan bennem a remény, hogy tényleg felmond, de persze tudom, hogy végleges távozása hiú ábránd csupán. Pedig milyen nagyszerű lenne az élet nélküle... Nem sertepertélne többé duzzogva körülöttem a berregő porszívóval. És azok a tisztítószerek, amiket használ! Ó, milyen bűzt árasztanak! Nem kutyaorrnak való! De még nem meséltem el a legrosszabbat! Ha éppen nem berreg vagy csörömpöl valamivel, akkor énekel. Teli torokból, fülsiketítően áriákat ad elő. Természetesen hamisan. A szöveg saját költésű halandzsa. Arról szokott dicsekedni nekem, hogy ezeket a dalokat még a nagymamájától tanulta, aki - állítólag - híres operaénekesnő volt.

Megpróbálok pihenni, amíg Erzsike odakinn a szőnyegekkel küzd. Poroló napot tart. Legalább addig nyugtom van. Gondolkodnom kell. A Plexitől hallott hír annyira felkavart, hogy úgy érzem, nem ülhetek itthon tétlenül. Megtalálom azt a fehér bundás lányt, ha addig élek is! Nem marad más lehetőség, éjjel újra kiszököm.

Amint Edgár megjön délután a munkából, Erzsike azonnal panaszkodni kezd.

- A kutyája egész nap nyugtalankodott! Alig tudtam tőle takarítani!

Halkan morgok. A gazdám megtiltotta, hogy Erzsikét megugassam. Ó, az alattomos fúria! Miért kell neki mindent Edgár orrára kötnie?

- Rövid volt a reggeli séta ma. Jó, hogy mondja, Erzsike! Biztosan az a baja Röminek, hogy nem mozogta ki magát. De ma délután bepótoljuk, ugye, kiskutyám?

Hálásan csóválom a farkamat. Ennél jobb gondolata nem is lehetne. Ha koraeste hosszan sétálunk, a gazdagarantáltan elfárad, és ma éjjel is észrevétlenül kiosonhatok.

Minden a tervek szerint történik. Két órán keresztül futkostam odakinn, és szorgalmasan visszahoztam a szétrágott teniszlabdát, amit a gazda messzire hajít. Jó móka neki és nekem is. Vacsora után Edgár egyből elalszik, és én huss, újra kisurranok a macskaajtón keresztül!

Szerencsére világos az éjszaka. Tudom, merre keressem a kisbuszt, és csak néhány perc, máris az erdőbe érek. Az orrom azonnal rátalál az erős szagra. Zoárd a közelben van. Pár lépést teszek csupán, és Defekt állja az utamat. Hangosan morog, és a fogát vicsorítja. A háta mögött valaki mély hangon felvakkant.

- Mi a bajod már megint, Defekt? Talán Palacsinta bandája újra betört az erdőbe?

Előrelép, és rám bámul. Jól ismert, okos, fekete szempár néz velem farkasszemet.

- Azt mondtam, hogy ne lássalak itt többet! - szól hűvösen Zoárd.
- Hidd el, nem jöttem volna, ha nem lenne életbevágó, amit mondani akarok!

Pempő is előbújik az egyik akácfa mögül.

- Főnök! Úgy látom, hogy ez a srác nagyon izgatott! Hadd ugasson!

Zoárd kelletlenül bólint, és én előadom, amit Plexitől hallottam. Feszülten figyelnek. Sanka rémséges csínytevése mindhármukat a földhöz szögezi.

- Te ismered ezt a Sankát? - szólal meg először a főnök.

Elmondom nekik, azt a régi esetet, amikor ez a gazfickó féltéglával dobált meg.

- Ajajj! - sír Pempő. - Annyira aggódom. Vajon mit akarhat ez a gonosztevő Dorkától?

Defekt gondterhelten a fejét csóválja.

- Nem tudhatjuk.

Hirtelen rám bámul.

- És azt sem tudhatjuk, hogy ez a házi kedvenc igazat mond-e. Biztosan ma is alaposan megtömte a hasát, és nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy újra kiosonjon a szabad ég alá.

Eddig a mellső lábam alatt őrizgettem, amit nekik hoztam.

- Tessék! - mondom, és a számmal meglódítom a velős csontot, amit ma délután kaptam Edgártól. - Nektek nagyobb szükségetek van rá, mint nekem.
- Meg akarsz vesztegetni, vagy megmérgezni, mint szegény Dorkával tették? - acsarkodik Defekt.

Zoárd dühösen leinti.

- Ezt azonnal fejezd be! Römi fontos híreket hozott Dorkáról, és még a vacsoráját is megosztja velünk. Nincs rá okunk, hogy bántsuk. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a bizalmamat élvezné...

Felém fordul.

- Van valami javaslatod, hogy kezdhetnénk el a kutatást?


« Előző rész    |    Következő rész »


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére