Mesék » Holdkő Város » (12.) Holdkő Város

Holdkő Város

Tianinna szélesre tárta a zárka ajtaját, és hanyag mozdulattal intett az aranypáncélosoknak. Az őrök meglepő fürgeséggel ugrottak az ajtó két oldalára, és egyenes derékkal, vigyázzállásban tisztelegtek az uralkodó és két vendége előtt, míg azok elhagyták a cellát.
A szűk folyosó végén Tianinna megállt egy újabb ezüstajtó előtt. Tapsolt, és az ajtó rögvest kitárult.
Fenséges látvány tárult eléjük. Négy hatalmas aranyláda körül tündérek szorgoskodtak. Szemkápráztató volt a szépséges leányok színes forgataga.
- Látjátok? - suttogta Tianinna. - Négy tündéri kertvidékre oszlik az ország: az Északi, a Déli, a Keleti és a Nyugati Fertályra. S ahol most vagyunk, az az ország szíve. A selyemrózsák kertje, a jövő nemzedékek bölcsője. Látjátok városunk és békénk őrét, a csodás holdkövet, és körülötte a négy aranyládát? Mindegyik egy-egy kertvidékhez tartozik. A tündérmamák itt helyezik el a gubókat. Figyeljétek meg! Aki ide belép, fonott kosarat tart a kezében gondosan betakargatva mohával, puha falevelekkel. Alatta lapul a tündérgubó. Ezt kell a bárányfelhőkkel kibélelt aranyládákban elhelyezniük, és a holdkő megteszi a dolgát.
Marci tátott szájjal figyelte a szorgos tündéreket, akik úgy sétáltak körbe a ládáknál, és úgy tették le a kék színű gubókat, mintha egy jól begyakorolt körtáncot járnának. Lenyűgözve bámulta szépen ívelt, kecses mozdulatokat. Észrevette, hogy a négy ládában elhelyezett tojásoknak különféle az árnyalata. Ahány kert, annyi kék.
- Mi történik ezekben a ládákban? - kérdezte Fanni izgatottan. - Ha a mamám időben ideér, én is itt látom meg a napvilágot?
- Igen, pontosan így van. Itt születnek meg napkeltekor a tündérek. Azután a holdkő utolsó varázslatával azonnal elsajátítják a tündérnyelvet.
Tianinna leguggolt Fanni mellé.
- Az biztosan nem véletlen, hogy téged próbára tett a sors. Kivételes képességekre utal. Neked nincs szükséged rá, hogy varázslattal tanuld a nyelvet. Te meg tudod tanulni egyedül is, mégpedig a Nagy Tündérszótárból! Sokkal többet tudsz majd, mint a társaid. Megismered a tündérek legősibb, legtitkosabb varázslatait, érteni fogod a kertek énekét, s ha megtaláltad az édesanyádat, megismerted a hazádat, utána visszatérhetsz ide, Holdkő Városba, hogy segíts nekem.
Fanni elpirult.
- Micsoda megtiszteltetés!
Marci Tianinnára nézett.
- Mondd, sok olyan tündér van, aki nem az aranyládában születik?
- Nem sok ilyet ismerek. - nevetett Tianinna. - De egyet igen. És az az egy itt áll éppen veled szemben!
Marci és Fanni ámulattal nézték a tündérkirálynőt. Arcát beragyogta a jóság és a bölcsesség.
- Ha megbízol bennem, szívesen lefordítom az üzeneted! - fordult Fannihoz Tianinna.
Fanni izgatottan kotorászott a zsebében, elővette a gyűrött papírfecnit, és Tianinna tenyerébe helyezte. A tündérkirálynő kihajtogatta, és komoly arccal nézte az írást.
- Igen, úgy van, ahogy gondoltam - bólintott. - Az édesanyád írta. Gyönyörű a kézírása! Nemhiába...- sóhajtott. A Keleti Fertály tündérei igencsak kifinomultak.
Fanni izgatottan állt egyik lábáról a másikra, szeme a tündérkirálynő ajkain csüggött.
- Kérlek, mondd el, mit írt az édesanyám!
Tianinna bólintott.
- Rendben! Ez áll itt: „A te neved Hanna. Nagyon várlak otthon, a Keleti Kertekben! Olma".
- Mama! - kiáltotta Fanni. - Vár a mamám, Olma! Marci, én olyan boldog vagyok!
Marci szomorúan elmosolyodott.
- Azt hiszem, engem is nagyon vár már a nagymama. Te megtaláltad, amit kerestél, Fanni, akarom mondani, Hanna... Ne haragudj, még meg kell szoknom a tündérneved. De nagyon örülök!
Marci elakadt a beszédben, ajkát összeszorította.
- Mi a baj Marci? - kérdezte Hanna, és a fiú bal vállára repült.
- Bárcsak tudnám, hogy jutok haza ...
Tianinna Marci másik vállára tette a kezét.
- A tündérkirálynőnek végtelen a hatalma. Bár arra még én is képtelen lennék, hogy széttépjem a kettőtök közt szövődött barátságot. És miért is tennék ilyet? - nevetett. - Marci! Téged bármikor szívesen látunk a Tündérvilágban! De most búcsúzzatok el egymástól! Téged már nagyon várnak otthon.
Hanna Marci elé repült, és a kezét nyújtotta. A fiú a tenyerébe vette a tündérlány törékeny ujjait.
- Isten veled, Fanni! Ez volt életem legszebb kalandja!
- Isten veled, Marci! Mindig várni foglak a Tündérvilágban!
Tianinna a szoknyája redőjéből előhúzta fényes varázspálcáját, melyet a nap, a hold és a csillagok ékesítettek.
- Isten veled, Marci! - szólt, és varázspálcájával nagyot suhintott. - A viszontlátásra!

 

 



Reméljük, hogy tetszett a mese 12. része.
Ha igen, maradj velünk, hamarosan folytatjuk!


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére