I. kaland - Mérföld

Rumli

A többiekért is jönnek. Évi néni ki-be szaladgál, a csoporttársaim nevét kiabálja, meg azt, hogy mindenki pakolja a helyére a játékokat, mert nem akar rumlit látni. Nagy a futkosás, senki nem foglalkozik velem.

Egyedül Rumli láthatja, hogy bőgök. Évi néni nem. Évi néni az én Rumlimat nem is láthatja. És a többiek se. Még Rozi se. Mi lesz, ha nem leszek tavaszra se száztíz? Én leszek az egyetlen gyerek, aki örökre óvodás marad.

- Rumli! - súgom a kutyámnak.

Már csak ketten vagyunk a teremben. Úgy látszik, ma senki nem akar értem jönni. Rumli okosan figyel a fekete szemével.

- Képzeld, nem lett meg a száztíz...
- Ne sírj, Marci! - vigasztal. - Senki se marad örökre óvodás!
- De a zalai nagymama azt mondta, hogyha nem eszem rendesen, akkor nem növök meg, és ha nem növök meg, akkor soha nem vesznek fel az iskolába! - bömbölöm.
- A zalai nagymamád butaságot mondott! Csak azt akarta, hogy edd meg a dödöllét! Ez ilyen egyszerű! - nevetgél Rumli.
- De most az orvos is lemérte! Nem hallottad, mit mondott?!
- Nem! - rázza meg a fejét.

Lelógó, kívül csoki, belül tejeskávé szín füle úgy csapkod körülötte, mint a propeller.

- Én az öltözőszekrényedben szunyókáltam, ahova tettél. Vagy már elfelejtetted, hova száműztél? - szontyolodik el. - Miért, mit mondott az az orvos?
- Azt mondta, hogy kisnövésű vagyok...

Plüsstacskóm összehúzza a szemöldökét.

- Bajusza volt? - szimatolja gondterhelten.

Bólogatok. Vajon honnan a csudából orrontotta meg? A szimata kiváló, azt meg kell hagyni.

- Tudtam! - vágja rá. - Akkor biztos, hogy mást is mondott még. Az ilyen orvosok mindig a bajuszuk alatt dörmögnek. És azt nem lehet rendesen hallani! Te is csak az első felét hallottad annak, amit mondott. Hogy kisnövésű. Pedig egész biztosan mást is mondott.
- Mást?! Én nem hallottam semmi mást! Szerinted mit mondott még?
- Hát az igazságot! Nem azt mondta, hogy kisnövésű, hanem azt, hogy kisnövésű óriás! Ritkafajta!
- Hogy én óriás lennék?! Honnan gondolod ezt plüsstacskó létedre?
- Csoki bundámra mondom, többet is tudok ennél! - vakkantja, és izgatottan jártatja kunkorodó, rövid farkát. - De inkább megmutatom! Gyere gyorsan, Marci! Induljunk!

Szembefordítom Rumlit, nózija az én nedves orromhoz tapad. Fekete szeme fehér bogarába fúrom a tekintetem.

- Rumli! Valld be, mire készülsz!

Rumli elmosolyodik, puha tappancsát előrenyújtja, és óvatosan megcirógatja az arcomat. Jobbról is, meg balról is.

- Ne félj, Marci! Megígérem, hogy semmi bajod nem esik! Bízzál bennem!
- És senki nem tudja meg?
- Még szép, hogy nem! Vagy ne legyen a nevem Rumli! És ne aggódj, egész biztosan visszaérünk, mire a mamád ideér!
- Indulunk?! Visszaérünk? De hát hova megyünk, kiskutyám?
- Meglátogatjuk a barátaimat! Nagyon vicces népség, majd meglátod! De most már elég a fecsegésből, nincs időnk! Hunyd be szépen a szemed!

 



Reméljük, hogy tetszett a mese 2. része.
Ha igen, maradj velünk, hamarosan folytatjuk!


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére